Az iráni keresztények elleni könyörtelen üldözés az elmúlt évek során intenzitásában és brutalitásában is fokozódott: különösen az evangéliumi keresztényeket célozták az erőszakos letartóztatások és kihallgatások, hosszú börtönbüntetések, valamint a fogva tartás alatt elkövetett brutális bántalmazások, amelyek családokat szakítottak szét és számtalan életet tettek tönkre.
Október közepén az internetet elárasztották a teheráni, újonnan megnyílt „Szent Szűz Mária” metróállomás képei. Az állomás falait Mária és Jézus ábrázolásai borították. Irán tisztviselői és a rezsimet támogató hangok a közösségi médiában ezt az iszlám köztársaságban való együttélés bizonyítékaként hirdették, és azzal vádolták a Nyugatot, hogy eltorzítja az iráni vallási kisebbségekről szóló narratívát. A békés együttélés ugyanakkor csak azok számára elérhető – és számukra is csak erős korlátok között – akik örmény vagy asszír keresztény származású etnikai családokban születtek, azaz hivatalosan elismert kisebbségek tagjai. Ők szimbolikus 3 parlamenti helyet is kapnak (a 290-ből) az iráni parlamentben.
Az elismert közösségek parlamenti képviselete Irán autoriter rendszerében ugyanakkor csupán Potemkin-falvakká teszi őket, amelyekre minden alkalommal hivatkozni lehet, amikor a figyelem a közel-keleti vallási üldözésre irányul. A júniusi 12 napos Izrael–Irán háború után még keményebb fellépés következett, mivel a keresztényeket azzal vádolták meg, hogy Izraelnek kémkednek. „Az iráni kormány jelenleg letartóztat mindenkit, akit fotók vagy videók készítésén vagy azok hírügynökségeknek való átadásán kapnak – számolt be Morteza, egy iráni keresztény. – A keresztények különösen sebezhetőek, mivel kémkedéssel vádolhatják őket, és nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekinthetik őket. Ha hitük kiderül, a következmények még súlyosabbak.”
2025.12.05. (XXIX/49)
