Lényegre törünk! Bár sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, de nem hagyjuk! Kérjük, fizessen elő Ön is, hogy jövőre is folytatni tudjuk ezt a munkát: részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.
Az iráni keresztények elleni könyörtelen üldözés az elmúlt évek során intenzitásában és brutalitásában is fokozódott: különösen az evangéliumi keresztényeket célozták az erőszakos letartóztatások és kihallgatások, hosszú börtönbüntetések, valamint a fogva tartás alatt elkövetett brutális bántalmazások, amelyek családokat szakítottak szét és számtalan életet tettek tönkre.
Október közepén az internetet elárasztották a teheráni, újonnan megnyílt „Szent Szűz Mária” metróállomás képei. Az állomás falait Mária és Jézus ábrázolásai borították. Irán tisztviselői és a rezsimet támogató hangok a közösségi médiában ezt az iszlám köztársaságban való együttélés bizonyítékaként hirdették, és azzal vádolták a Nyugatot, hogy eltorzítja az iráni vallási kisebbségekről szóló narratívát. A békés együttélés ugyanakkor csak azok számára elérhető – és számukra is csak erős korlátok között – akik örmény vagy asszír keresztény származású etnikai családokban születtek, azaz hivatalosan elismert kisebbségek tagjai. Ők szimbolikus 3 parlamenti helyet is kapnak (a 290-ből) az iráni parlamentben.
Az elismert közösségek parlamenti képviselete Irán autoriter rendszerében ugyanakkor csupán Potemkin-falvakká teszi őket, amelyekre minden alkalommal hivatkozni lehet, amikor a figyelem a közel-keleti vallási üldözésre irányul. A júniusi 12 napos Izrael–Irán háború után még keményebb fellépés következett, mivel a keresztényeket azzal vádolták meg, hogy Izraelnek kémkednek. „Az iráni kormány jelenleg letartóztat mindenkit, akit fotók vagy videók készítésén vagy azok hírügynökségeknek való átadásán kapnak – számolt be Morteza, egy iráni keresztény. – A keresztények különösen sebezhetőek, mivel kémkedéssel vádolhatják őket, és nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekinthetik őket. Ha hitük kiderül, a következmények még súlyosabbak.”
a kereszténységet, 23. cikke kimondja, hogy „tilos az egyének hitét vizsgálni, és senkit nem lehet zaklatni vagy felelősségre vonni pusztán azért, mert bizonyos hitet vall”, illetve az Irán által aláírt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 18. cikke garantálja a vallásszabadságot, a gyakorlatban ez a védelem csak az örmény és asszír keresztény közösségekre vonatkozik, és ők sem beszélhetnek hitükről muszlim irániakkal, illetve nem tarthatnak perzsa nyelven istentiszteleteket. Az iráni evangéliumi keresztény közösség tagjai meg vannak fosztva legalapvetőbb jogaiktól.
Nem is olyan régen néhány örmény és asszír templom, köztük egy nagyon nagy teheráni templom, a Központi Isten Gyülekezetei, perzsa nyelven tartotta istentiszteleteit. Az elmúlt 15 évben azonban ezeket szisztematikusan bezárták, hogy megállítsák a kereszténységre való áttérők számának megdöbbentő növekedését. Erre válaszul ugyanakkor Irán egész területén házi gyülekezetek jelentek meg. A mai Iránban élő keresztények túlnyomó többsége számára a választás egyszerű: vagy titokban imádkoznak, imádják Istent otthonukban (egyedül vagy másokkal együtt), vagy egyáltalán nem imádkoznak.
Az iráni hatóságok szerint Iránban körülbelül 100 ezer keresztény él, de számításaik nem tartalmazzák az áttérteket, akiknek száma feltehetően messze meghaladja az asszír és örmény testvéreik számát, egyesek szerint akár egymillióra is rúghat.
Az iszlámról áttért keresztények – akik az iráni keresztény lakosság egyre növekvő részét képviselik – a leginkább célba vett keresztény csoport. Ezek a keresztények főként azért válnak célponttá, mert perzsa nyelvet használnak az istentiszteleteken és elkötelezettek az evangelizáció, azaz Jézus megváltásával kapcsolatos jó hír megosztása iránt – mindezt a rezsim fenyegetésnek tekint. Ali Hamenei, Irán legfőbb vezetője és más tisztviselők a kereszténységre áttért embereket hitehagyottnak és az állami ideológiát gyengíteni kívánó külföldi összeesküvés részének tekintik.
„Az iráni keresztény közösség válságos helyzetben van. Az iráni hatóságok egyre több keresztényt rabolnak el, és abszurd nemzetbiztonsági vádakat hoznak ellenük, hogy évekre bebörtönözhessék őket, miközben nem tettek mást, mint békésen gyakorolták hitüket” – jelentette ki áprilisban Hadi Ghaemi, az Iráni Emberi Jogi Központ (CHRI) ügyvezető igazgatója. „Az Iszlám Köztársaság retteg a növekvő keresztény áttértek közösségétől, és megpróbálja azt ugyanúgy eltiporni, ahogy minden más vélt fenyegetést: álperes eljárásokkal, erőszakos brutalitással és évekig tartó bebörtönzéssel” – tette hozzá.
Az Article 18 szervezet szerint 2024-ben Iránban hatszorosára nőtt a bebörtönzött keresztények száma. Jelentésük feltárta a keresztények szisztematikus állami üldözését, hivatkozva a kiszivárgott teheráni bírósági aktákra, amelyek 327 keresztényüldözési esetet tartalmaznak 2008 és 2023 között – ezek 90 százaléka keresztény áttértekre vonatkozott. Mivel a 327 említett eset csak a teheráni régióra korlátozódik, csak töredékét jelenti a valós számnak ebben az időszakban.
A jelentés további 37 esetet azonosított, amelyek legalább 96 személyt érintettek csak Teheránban, és amelyek nem szerepeltek a kiszivárgott aktákban, ami tovább hangsúlyozza az üldözés mértékét. A hosszú börtönbüntetések mellett a kiszivárgott akták részletesen leírják, hogy az iráni vezetés a keresztények csoportjait rendre „deviáns szektának” és „nemzetbiztonsági fenyegetésnek” bélyegzi, a házi gyülekezeteket (ahol a keresztény hitre térők közössége imádkozik, mivel nem engedélyezik számukra új egyházak alapítását és bejegyzését) razziákkal támadják meg, a tagokat kényszerítik hitük megtagadására, a kereszténység terjesztését „az Iszlám Köztársaság elleni propagandának” minősítik, a Bibliát csempészáruként kezelik, és az istentiszteleti énekek éneklését bűncselekményként könyvelik el. Emellett az állam elkobozza a keresztények tulajdonát, és az iráni Forradalmi Gárda ellenőrzi a keresztények elleni büntetőeljárásokat.
A hatóságok az evangéliumi keresztényeket az iráni államra veszélyt jelentő csoportként ábrázolják, és „a nemzetbiztonság ellen elkövetett cselekményekkel” vádolják őket, ami hosszú börtönbüntetést von maga után, valamint hitehagyással, ami kivégzéshez is vezethet. A 2024-es letartóztatásokat az Iszlám Forradalmi Gárda hírszerző ügynökei hajtották végre, és a bíróságok általában az iráni büntető törvénykönyv 500. cikkéhez 2021-ben hozzáadott rendelkezést alkalmazták a hosszú börtönbüntetések indoklására (amely súlyos büntetést ír elő bárki számára, aki „az iszlám szent törvényével ellentétes vagy azt megsértő, eltérő oktatási vagy térítő tevékenységet” folytat).
A büntetések között szerepel a kormányzati szövegek kényszerű átírása, a családon kívüli társadalmi kapcsolatok tilalma, kötelező iszlám életmód tanfolyamok és utazási korlátozások. A gyülekezeti tevékenységek támogatói célpontokká válnak; bebörtönzés, pénzbírság, sőt korbácsolás is kiszabható keresztény jótékonysági segítségnyújtásért vagy annak igénybevételéért.
A keresztények üldözése Iránban az Iszlám Köztársaság polgári szabadságjogok, vallásszabadság és kisebbségi közösségek elleni támadásának része, és tükrözi a rezsim félelemre és elnyomásra épülő hatalomfenntartási stratégiáját. A CHRI felhívta a világ kormányait és az ENSZ összes érintett szervét, hogy szólítsák fel az iráni hatóságokat, követeljék az összes, békés vallásgyakorlásuk miatt bebörtönzött személy azonnali szabadon bocsátását és a kereszténységre áttért személyek célzott üldözésének azonnali beszüntetését, lehetővé téve számukra, hogy hitüket akadálytalanul és büntetés nélkül gyakorolhassák.
Saeed Abedini (iráni–amerikai pásztor, hite miatt börtönözték be Iránban): „Lehet, hogy én bilincsben vagyok, de Isten Igéjét nem lehet bilincsbe verni.”
Maryam Rostampour (lelkiismereti fogoly volt Iránban): „A börtönben megtanultuk, hogy a szabadság nem egy hely. A szabadság Krisztus ismerete, még a börtöncellában is.”
Marziyeh Amirizadeh (hitéért börtönözték be Iránban): „Amikor Jézuson kívül mindent elvesznek tőled, megérted, hogy Jézus épp elég.”
Hormoz Shariat (iráni disszidens pásztor, az Iran Alive Ministries alapítója): „Minél erősebb az üldöztetés, annál tisztábbá válik a hit.”
November 19-én született is egy határozat az ENSZ Közgyűlésének Harmadik Bizottsága határozatot fogadott el, amelyben élesen elítélte Irán emberi jogi helyzetét, különös tekintettel a keresztények és más vallási kisebbségek hosszú távú, rendszerszintű üldözésére.
Az állásfoglalás kiemeli az önkényes letartóztatásokat, a hosszú börtönbüntetéseket, a házkutatásokat, a vagyonelkobzást, a foglalkoztatás vagy az oktatás megtagadását és az ezeket a közösségeket célzó egyéb korlátozásokat.
November 28-án az európai törvényhozók szólították fel kormányukat, hogy szankciókat vezessenek be az ilyen visszaélésekért felelős iráni tisztviselőkkel szemben. A Közgyűlés e határozat elfogadásával ismét felszólította az Iszlám Köztársaságot, hogy vessen véget ezeknek a gyakorlatoknak, „szüntesse be az egyének vallási identitásuk alapján történő megfigyelését, engedje szabadon az összes olyan vallásgyakorlót, akiket kisebbségi vallási csoporthoz való tartozásuk vagy az ilyen csoport nevében végzett tevékenységük miatt bebörtönöztek, [és] szüntesse be a temetők meggyalázását”.
A nehéz idők, üldöztetés közepette Iránban továbbra is rohamosan növekszik a Krisztus-hívők száma. Sokan megbízható barátok vagy rokonok, csendben hitüket megosztó munkatársak, utazás vagy külföldön élés révén találkoznak Krisztus üzenetével. Mások keresztény közösségimédia-csatornákon, perzsa nyelvű podcastokon, titkosított üzenetküldő alkalmazásokon, perzsa nyelvű online Bibliákon és keresztény weboldalakon ismerik meg őt. De gyakran Jézus maga jelenik meg nekik álmaikban, és hívja őket, hogy kövessék őt, akkor is, ha az veszélyekkel vagy üldözéssel jár majd.
2025.12.05. (XXIX/49)
