Fotó: Wikipédia
Ez egy véleménycikk.
Mi kellett ehhez? Petőfi költői alakja a kor marketingremekműve volt. Petőfi első verseiben a borozgató, pipázgató költő szerepébe helyezkedik bele. Ennek a képnek a mintája egyértelműen Csokonai volt, aki nem vetette meg a jó italt, volt, hogy kocsiban kellett hazahúzni, azonban Petőfinél a bor csak a költészet eszköze volt, a szerep része.
Aztán, amikor Pestre ment, Vahot Imre felvetetett vele egy zsinóros mentét, hogy magyaros öltözetben pompázzon a pesti, német polgárvárosban, ahol a magyarságot felvállalni kihívás volt. Petőfi és barátai mint a kor punkjai, provokáltak. Petőfi jelenséggé vált, a Pesti Divatlap reklámarcává, és a magyarság azon törekvéseinek szimbólumává, hogy a pesti polgárváros azzá váljon, ami. Vagyis a magyar kultúra központjává, a magyarság valódi központjává. Ez akció volt Pest visszafoglalására a magyar kultúra számára, amely azóta is koronként újra és újra lejátszódik manapság is. Petőfi ezt vállalta, nem divatból, hanem mert számára az egyik legfontosabb, hőn áhított kincs a magyarság és a nemzet értékei voltak.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »