Magyarország mint vonakodó csatlós, sok fejtörést okozott a náci vezetésnek. 1943 végére már egyértelmű volt hazánk kilépési szándéka a világháborúból. A magyar felső vezetésben jelen lévő Gestapo-ügynökök folyamatosan tájékoztatták a Harmadik Birodalom illetékeseit azokról a fegyverszüneti tapogatózásokról, amelyeket a magyar kormány megbízottai folytattak az angolszász szövetségesek irányában.
A náci Németország vezetése már az 1943-as év utolsó harmadában elhatározta, hogy a vonakodó szövetségesnek tekintett Magyarországot katonailag megszállja. A döntés megszületésének a következő okai voltak: A Kállay Miklós miniszterelnök által vezetett kormány úgynevezett „hintapolitikája”, amelynek lényege az volt, hogy noha a magyarok benne maradtak a tengelyszövetségben, ugyanakkor titkos tárgyalásokat folytattak az angolszász szövetségesekkel egy lehetséges fegyverszünet megkötésének céljából. 1943 őszén a fasiszta Olaszország kilépett a német szövetségből és megadta magát az angolszászoknak.
A Wermachtnak komoly katonai erőt kellett Olaszországba küldenie, hogy megakadályozza a brit és az amerikai csapatok előrenyomulását Németország déli területei és a Balkán-félsziget felé. A németek eldöntötték, hogy Magyarország nem léphet az olasz útra, mert a Harmadik Birodalomnak nagyon nagy szüksége volt arra, hogy a magyarországi nyersanyag-lelőhelyek és mezőgazdasági termények hozzáférhetőek legyenek számára. Természetesen az is cél volt, hogy az Endlösungot lebonyolító náci hatóságok kezükbe kaparinthasssák a fizikai épségében tömegesen még nem veszélyeztetett, de jogaitól már megfosztott nagy létszámú magyarországi zsidó közösséget.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »