A Brit-szigeteken a kereszténység már a II–III. században meggyökerezett, ezt alátámaszthatja Tertullianus alábbi, Apológiájában megfogalmazott állítása is: „Tegnapiak vagyunk és betöltöttünk már mindent, ami a tiétek: a városokat, a szigeteket, a várakat, a vidék helységeit, a piactereket, magát a hadsereget, a kerületeket, a tízes csapatokat, a palotákat, a szenátust, a fórumot, csupán a templomokat hagytuk meg nektek.”
Ha kicsit túlzásnak is hangzik Tertullianus állítása, annyi bizonyos, hogy a III. századra a Római Birodalom minden területén jöttek létre keresztény közösségek. Adversus Iudeos című művében még ennél is konkrétabban ír: „…és a britonok, elérhetetlenek a rómaiak számára, de alávettettek Krisztusnak.” Pontosan nem lehet megállapítani azt, hogy mikor jöttek létre az első keresztény közösségek, de a legendák szerint egy II. századi briton uralkodó, Lucius volt az, aki levelet küldött Eleutherosz római püspöknek, melyben értesítette megkeresztelkedési szándékáról.
A történetet először a Liber pontificalis említi meg (ezen része VI. századi), majd ezt erősíti meg egy nevezetes VII–VIII. századi angol történetíró, Beda Venerabilis is Az angol nép egyházi története (Historia ecclesiastica gentis anglorum) című művében.
2022.02.25. (XXVI/8)
