„Nem csak férfi és nő.” Ellentüntetők Veronában a Családok Világkongresszusa alatt.(Fotó: Shutterstock/ Puzzlepix)
Nem valamilyen valós, vagy akár csak elképzelt emberi jog pótlásáról szól ez a történet, hanem társadalmi forradalomról – a természetes élet ellen.
Nem túlzás, hogy áradnak ránk a genderhírek – már nem csupán csöpögtetve, ahogyan azt jó harminc évvel ezelőtt az amerikai homoszexuális mozgalom korai aktivistái javasolták. Egyetlen hét alatt a nagyobb magyar hírportálokon csak a transzneműség témában ilyen tartalmakkal találkozhattak az olvasók, szinte kivétel nélkül pozitív kicsengéssel: „Amerika Kapitány meleg tinédzser lesz a legújabb Marvel-képregényben – egy transznemű szerző karakterét is életre keltik az LMBT Pride hónap előtt”; „A TIME címlapján férfiként szerepel a transznemű színész, aki a Juno című filmben terhes tiniként debütált”; „Először szerepel fekete-ázsiai transznemű bikinimodell a Sports Illustrated címlapján”; „Debütált Banglades első transznemű híradósa”; „Első nőnapját ünnepli a 130 kilós amerikai transznemű pankrátor”; „Transznemű karaktereket is választhatunk az új Harry Potter játékban” – és ezzel ki sem merítettük március idusának lelkesítő, progresszív tudósításait.
Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ezek a kampányszerűen adagolt hírek csak a társadalom érzékenyítéséről szólnának, egy eddig méltatlanul elfeledett kisebbség érdekében. Ha ez volna a cél, az ilyen súlyos nemi diszfóriával élő embereknek célzott terápiával lehetne segíteni. Ők azonban csak bábok egy nagyszabású társadalom- és tudatátalakítási programban – állítja Szilvay Gergely politológus-újságíró most megjelent, A genderelmélet kritikája című könyvében, ami a témában az első magyar nyelven megfogalmazott részletes bírálat.
2021.03.26. (XXV/12)
