fotó: Makki Marie-Rose
Bálint: Kezdje a történetet Anikó, mert ő beszédesebb nálam.
Anikó: Én tényleg hálás lehetek a szüleimnek és a nagyszüleimnek azért, mert nekünk egy egészséges, normálisan működő családunk volt. Tapolcán viszonylag szerény körülmények között, de nagy szeretetben neveltek fel minket.
Szüleid hívő emberek voltak?
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »