„Azokon csodálkozom, kik egy nyelvet gyakorlati céllal tanulnak s nem önmagáért” – dobta be a kavicsot a vízbe a 20. századi magyar költészet egyik kiemelkedő alakja, Kosztolányi Dezső, aki a Lélek és nyelv című kötetében sokat elmélkedett a nyelvtanulás mikéntjéről és céljáról. Ha másban nem is, abban biztosan igaza volt mikor e gondolatát papírra vetette, hogy a gyakorlati hasznon túl egyéb, akár sokkal magasabb rendű motivációi is lehetnek annak, aki nyelvtanulásra szánja el magát.
Hajdani irodalmi nagyjaink számára az internetes fordítóprogramok és meglévő fordítások hiánya kellő motivációnak bizonyult ahhoz, hogy akár öt nyelvet is, ha kell, teljesen egyedül tegyenek magukévá. Arany János például otthonosan mozgott a latin, a görög, a német, az angol és a francia nyelvek világában is.
„Az ember nem is érti a falusi kis segédjegyzőt, aki ennyire megelőzte korát. Ki ez az ember, aki így merészel s tud szólani. (…) autodidakta, aki itt az Alföld legsarkában már megtanult németül, kezd angolt és franciát tanulni, már belekóstolt Goethébe és
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2025.07.18. (XXIX/29)
