Negyvenöt percnyi rádiócsöndben sodródás, negyvenöt percnyi magukra utaltság, amikor a három űrhajós – Frank Borman, James Lovell és William Anders – csak egymásra számíthat. Anders, akinek feladata, hogy képekkel dokumentálja az űrben töltött időt, minden alkalommal csen magának néhány nyugodt percet, mikor a Hold fénytelen felére érve beköszönt a rádiócsönd. Űrhajójuk éppen hetedik alkalommal kerüli meg az égitestet, és bár a nyugalom jólesik, a férfi alig várja, hogy felbukkanjanak a túloldalon, és ismét kapcsolatba kerüljenek a Földdel.
Anders elfordul, hogy megnézze, mit csinálnak társai. Nem kell sokáig keresnie őket: a kis kabinban szinte egymás hegyén-hátán élnek és végzik a feladataikat. Borman parancsnok éppen gombokkal bíbelődik a térképszerű műszerfalon, Lovell pedig az eddig látott terepmintákat összegzi ceruzája hegyét rágcsálva.
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »