Negyvenöt percnyi rádiócsöndben sodródás, negyvenöt percnyi magukra utaltság, amikor a három űrhajós – Frank Borman, James Lovell és William Anders – csak egymásra számíthat. Anders, akinek feladata, hogy képekkel dokumentálja az űrben töltött időt, minden alkalommal csen magának néhány nyugodt percet, mikor a Hold fénytelen felére érve beköszönt a rádiócsönd. Űrhajójuk éppen hetedik alkalommal kerüli meg az égitestet, és bár a nyugalom jólesik, a férfi alig várja, hogy felbukkanjanak a túloldalon, és ismét kapcsolatba kerüljenek a Földdel.
Anders elfordul, hogy megnézze, mit csinálnak társai. Nem kell sokáig keresnie őket: a kis kabinban szinte egymás hegyén-hátán élnek és végzik a feladataikat. Borman parancsnok éppen gombokkal bíbelődik a térképszerű műszerfalon, Lovell pedig az eddig látott terepmintákat összegzi ceruzája hegyét rágcsálva.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2025.12.18. (XXIX/51)
