Hetek Közéleti Hetilap - Az ember elmegy a maga világába

1.

Amikor egy-egy életpálya véget ér, miként most Tatár Gyuri esetében (engedtessék meg, hogy a régi barátságra való tekintettel itt is így szólítsam), hajlamosak vagyunk arra, hogy gyermekded kíváncsisággal mi is az örökkévalóság kulisszái mögé próbáljunk meg belesni: hátha megpillantunk valami olyasmit, ami a beavatottak tudásával ruház föl bennünket? Azonban bármily gyermekdednek hat is az ilyesfajta kíváncsiság, teljesen érthető, annál is inkább, mert a múlt hétvégén eltávozott Tatár György egész, senki máséval össze nem téveszthető életműve éppen az említett kíváncsiság jegyében fogant. Ahogyan az egyik utolsó beszélgetésünk során, a nyárelőn, rituális ebéd közben fogalmazott: „Ha létezik örökkévalóság, én elmentem a falig, többet nem tehetek.” Minden jel arra vall, tényleg elment a falig, legkedvesebb szerzőjének, Rosenzweignek fent idézett művében a Kapuig, azaz a megváltás küszöbéig.

De hát mi is történt „közben”, a Kapuig ívelő életúton? Amennyiben az emlékezetem nem csal, tanári pályafutása – a túl sikeresnek nem mondható kiadói szerkesztői tevékenységét követően – valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdődött, az Öröklét gyűrűje című Nietzsche-monográfia megjelenése után. Ekkor kezdett el tanítani az ELTE-n, majd a frissen alapított pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen; tanári tevékenységét egészen 65 éves koráig, nyugdíjba vonulásáig (vonultatásáig) folytatta. Tanítványai általában nagyon szerették, nem éppen lightos kurzusai miatt, a német nyelvű Schelling vagy a héber nyelvű Rosenzweig szövegolvasások ennek még a lehetőségét is kizárták. Mindeközben sorra-rendre jelentek meg könyvei, főleg az Atlantisz kiadónál: nehezen klasszifikálható művek, Schelling előadásainak mintájára, talán a kinyilatkoztatás filozófiájáról, vagy még inkább: élménybeszámolók formájában a kinyilatkoztatás és a filozófia alig megközelíthető határvidékéről. Röviden áttekintve érdeklődésének csomópontjait: Nietzsche, Kierkegaard, majd Schelling említendő, végül pedig egy olyanfajta terület, amelyet a /luriánus/kabbala „filozófiai olvasatának” lehetne nevezni.

A változó érdeklődés ellenére is a legkedvesebb szerzője a nemrégiben magyarul is megjelent Der Stern der Erlösung fordítójával, Bíró Dániellel csaknem fél évszázada közösen felfedezett nagy XX. század eleji német zsidó gondolkodó, Franz Rosenzweig volt és maradt. Ez a hevenyészetten felvázolt szellemi pálya azonban „nem fér el” a filológus dolgozó- vagy könyvtárszobájában, ideiglenes vagy hosszú távú tartózkodási helyet jelent, a Stern bevezetőjében olvasható Schopenhauer-, Kierkegaard- és Nietzsche-kritikának megfelelően.