Miközben e sorokat írom – 15 óra 59 perckor –, biztos vagyok benne, hogy néhány másodpercen belül egyszerre fogom hallani szinte a teljes irodai csapat távozásának hangjait. Ez a jelenet esetenként – többnyire hétvégék és ünnepnapok előtt – az exodusról szóló filmeket megszégyenítő módon ábrázolja az igák alól való felszabadulás boldogságát és a reményteli várakozás állapotát. Abban is biztos vagyok, hogy ezek a képsorok a legtöbb irodában általános jelenségnek számítanak.
Tavaly óta a nyugati HR- és munkahelyi pszichológiával foglalkozó szektoron belül boldog-boldogtalan vizsgálta, vizsgáltatta a munkavállalói hozzáállás radikális romlását, annak okait, és az ezekhez való legoptimálisabb alkalmazkodási formákat.
A jelenség természetesen egy hangzatos nevet is kapott: quiet quitting, magyarra fordítva „csendes távozás”. A kifejezést a Los Angeles Times szerint Bryan Creely használta először 2022 márciusában, a karrier-tanácsadással foglalkozó Tiktok- és YouTube-videóiban, majd a média és a szakma átvette tőle. A csendes visszavonulók legfőbb ismertetőjegye, hogy a munkáltatói szerződésükben követelményként meghatározott elvárásoknál több időt, energiát nem fektetnek bele életük munkahelyi területébe, egyszerűbben fogalmazva: csak annyit dolgoznak, amennyit feltétlenül muszáj.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »