Kisebb kiigazításnak indult, végül teljes újraszabás lett. Így is összefoglalhatnánk az Operaház elmúlt öt évét, hiszen 2017 októberében a koncepció még csak az elavult színpadtechnika és nézőtéri székek cseréjére, valamint kisebb munkálatokra terjedt ki. Ám a projektet koordináló Zoboki Gábor úgy ítélte meg, Budapest építészeti és zenei örökségének kiemelkedő alkotása megérdemelne egy sokkal átfogóbb felújítást, aminek keretében nemcsak az épület gépesítésének modernizációja, hanem az elmúlt évszázadban megkopott, megfakult képzőművészeti kincsek (szobrok, szekkók, kárpitok, csillárok) aprólékos restaurációja, illetve az auditórium eredeti akusztikájának visszanyerése is beletartozna.
A javaslat támogató fülekre talált a kormánynál, amely engedélyezte a teljes körű és az eredeti állapotokhoz visszatérő renoválást. Az átadás ezért a kezdetben tervezett időponthoz képest három évet csúszott – ez alatt az idő alatt az Erkel Színház és az időközben átadott Eiffel Műhelyház üzemelt átmeneti állomásként. A teljes felújítási költség 14 milliárdról 55 milliárdra hízott, vagyis az Operaház összességében másfélszer annyiba került, mint a vele egy időben átadott Néprajzi Múzeum a Városligetben.
Aki már életében legalább egyszer járt az Operaházban előadáson 2017 előtt, és emlékszik annak belső megjelenésére, most visszatérve talán kevés látványos változást fog észrevenni – legalábbis elsőre. Ez nem is csoda, hiszen az épület – szerencsére – alig rongálódott meg az elmúlt 130 évben, még a második világháborút is kisebb sérülésekkel átvészelte. A mostani projekt is tulajdonképpen helyreállítást, illetve a korábbi felújításokból fakadó hibák és torzítások javítását célozta.
2022.08.12. (XXVI/32)
