Amikor az ember alapítványokról és azok tevékenységeiről hall, klasszikusan az a kép ugrik be, hogy jómódú és jószívű középosztálybeliek és gazdagok adományoznak egy intézmény számára, melynek egyetlen és kizárólagos célja az általa kitűzött nemes cél elérése. A valóságban azonban jóval több az alapítványok alapítása mögötti politikai szándék, mint sokan gondolnák.
Az alapítványok működésének megértése lényegében nem túl nehéz. Megvannak az alapítványok jogai és szabályozórendszerei, amelyek a felszínen világosan fogalmaznak a különféle nonprofit szervezetek közti különbségekről, azok korlátairól, jogosultságairól. Azt azonban már sokszor megtapasztalhatta az emberiség, hogy ahol pénz mozog, ott sosem fekete-fehérek a szabályok.
A pénzintézetek területén például mára teljesen ismertté vált az úgynevezett árnyékbankrendszer, melynek szereplői a hagyományos bankokhoz hasonló szolgáltatásokat nyújtanak, de mégsem számítanak banknak, és ezért a szabályozó korlátozások rájuk nem vonatkoznak.