„Önerőnk kevés, mert a babaváró felét a Covid idején feléltük. Nemrég sikerült lealkudnunk egy kétszobás, felújítandó pesti lakást 53 millióra, de végül elbuktuk a hitelt, mert 10 ezer forint híján nem volt hozzá elég a jövedelmünk. Végül is nem bánjuk, mert a vételár 90 százalékát vettük volna fel, ami miatt eladósodtunk volna egy életre. Már lemondtunk arról, hogy saját lakásunk legyen. Egyszer majd biztosan öröklünk valahonnan, de nagyon gáz, hogy olyanok a mai viszonyok, hogy nekünk a szeretteink halálára kelljen spekulálnunk” – mondta el lapunknak a kétgyermekes Deák Dalma, aki családjával együtt egy budapesti szoba-konyhás lakást bérel, szerinte baráti összegért, havi 135 ezer plusz rezsiért.
Hozzátette: ismerőseinek többsége nem rendelkezik annyi önerővel, hogy élni tudjon a – főként kedvezményes lakáshitelek formájában nyújtott – támogatási lehetőségekkel. Az édesanya a probléma fő okát a rendkívül magas lakásárakban látja.
Szakmai körökben tényként kezelik, hogy az elmúlt évtizedben a bevezetett támogatások hatására elszálltak a lakásárak.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »