A Hetek nem napilap és nem sportújság, ezért érthető, hogy mire az olvasó kezébe kerül következő lapszámunk, az eredmények már ismertek lesznek, így annak az első varázsa már szertefoszlott. Ezért inkább olyan eseményekről szólok, melyeket csak az élhet át, aki a helyszínen személyesen jut hozzá a különleges élményekhez.
A Nemzeti Atlétikai Stadion Ferenc Marcell tervező remekműve. A Néprajzi Múzeum új épületét, valamint a sokak által megcsodált Duna Arénát követte a mostani terve alapján elkészült stadion. Többfunkciós, mivel a versenyek után lebontásra kerülő felső karéj majd lehetővé teszi egy különleges futókör kialakítását, de lehetőség marad arra is, hogy a későbbiek során a felső karéj visszaállítható legyen. A tervező arra is gondolt, hogy ez az építmény olyannyira megnyerő legyen, ami képes bizonyítani azt, hogy egy olimpiai pályázat elnyerése esetén otthont adhat az atlétikai versenyeknek. A helyszín megválasztásával egyben megvalósult a kultúrának egy sajátos egysége is. A Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája után a mozgás kultúrájának otthonával egy egyedülálló egység jött létre fővárosunknak és Dél-Pestnek egy korábban igen szerény múltú helyszínén.
A versenyek előtti utolsó sajtótájékoztatón Schmidt Ádám államtitkár, a versenyek kormánybiztosa annak adott hangot, hogy szeretné, ha a nézők „életre szóló élményt szereznének, és felejthetetlenek legyenek számukra az atlétikai világbajnokság napjai”. A rendezők és igazgatójuk, Németh Balázs arra is gondolt, hogy három különböző helyszínen lehetőséget nyújtson a versenyzőknek edzésekre, bemelegítő gyakorlatok elvégzésére, villanyfény biztosításával akár késő este is. A figyelme olyan részletekre is kiterjedt, hogy az éremesélyes Halász Bencével konzultáljon, hogy a dobókör burkolata milyen legyen, és szükség esetén további csiszolására is sort kerítsenek-e.
2023.08.25. (XXVII/34)
