Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Nagyegyházi részről jellemző az a nézet, hogy 2012 után a hazai gyermekvédelmi szakellátás egyházi kézbe adásával a feladatellátás tulajdonképpen visszakerült oda, ahonnan egykor államosítva lett. Azonban az összkép egyelőre vegyes, ugyanis a statisztikák arról tanúskodnak, hogy a fenntartóváltások és tetemes ráfordítások eddig nem hoztak átütő javulást a gyermekvédelem területén.
Ezt mutatja, hogy az elmúlt 12 évben 19-szeresére nőtt az egyházi szerepvállalás a nevelőszülői hálózatokban, miközben egyre több gyerek kerül be – és „ragad bele” – a rendszerbe. Tavaly 21 ezerről 23 ezerre nőtt a szakellátásba vett gyermekek száma, ugyanakkor rég nem látott mértékben (ezer fő alá) csökkent az örökbefogadott gyermekek száma.
Nagyon kevés gyermeket helyeztek el nevelőszülőknél is – különösen nagy probléma, hogy közel ezer három év alatti gyermek él ma csecsemőotthonban, holott ezt az intézményt már évekkel ezelőtt meg kellett volna szüntetni. Az idősebb, speciális nevelési igényű gyerekek elhelyezése pedig végképp megoldatlan – derül ki a Hintalovon Alapítvány 2021-es Gyermekjogi jelentése által összegyűjtött adatokból.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »