„Három óvodásom úgy jött vissza a téli szünetről, hogy karácsonyra okostelefont kaptak, amin azt néznek, amit akarnak, fel van rá rakva a YouTube és a Netflix. A szülők ráadásul értelmiségiek. Az egyik ötévesemnek már TikTok-csatornája is van” – mesélte lapunknak egy fővárosi óvónő.
Hozzátette: az óvodába lépéskor anamnézis lapot töltetnek ki a szülőkkel, amiben arra is rákérdeznek, hogy mennyi időt tölt képernyő előtt a kisgyerek, s míg 10 éve olyan válaszok jöttek, hogy hétvégente 20-30 percet, addig ma bevallottan napi 2-3-4 órákat, ami a valóságban többnyire ennek a duplája is lehet.
„A képernyő a gyerekeket leszedálja, úgy működik, mint a drog: kikapcsolja és agresszívvá teszi őket. Különösen akkor, ha a legvadabb filmeket is nézik: a Squid Game-et (erőszakos dél-koreai sorozat - szerk.) a nagycsoportosaim közül többen látták. Én nem mertem megnézni, miután az egyik szülő szólt, hogy a gyerekek azt játsszák. A szülők többsége ennyire nem megengedő, de bőven elég, ha csak egy-két gyerek nézi a csoportban” – mondta az óvónő, hozzátéve, hogy ők az óvodából száműzték a kütyüket, ami miatt nemegyszer kerültek konfliktusba a szülőkkel is. Napi tapasztalat ugyanis, hogy a kicsik a legkedvesebb játékuk gyanánt egy okostelefont visznek be az oviba.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »