Vannak, akik szkeptikusan állnak az éghajlatváltozáshoz, és vannak, akik klímaszorongásban szenvednek. Hol az igazság?
Huszár András: – Két dolog miatt kell a jelenséggel foglalkoznunk: egyrészről az éghajlatváltozás és következményei egzisztenciális fenyegetést jelentenek az emberi civilizációra, másrészről azért kell róla most beszélnünk és cselekednünk, hogy menedzselhető mederben tartsuk a folyamatot. Ha most teszünk a negatív hatások ellen, akkor elkerülhetjük a katasztrófákat: éhínségeket, áradásokat, természeti katasztrófákat, tömeges migrációt. A klímaszorongás a cselekvésképtelenség érzéséből adódik, a fiatalok érzik ezt leginkább: ők érdemben még nem tudnak beleszólni a folyamatokba, de már tudják, hogy ez az ő életüket fogja leginkább meghatározni.
Litkei Máté: – A klímaváltozás annak a tünete, hogy az emberi és az ökológiai rendszerek egyensúlya felborult, a legtöbb szakértő szerint az ipari forradalom környékén. A Szentírás azt írja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Ez azonban nem leigázást, kizsákmányolást jelent, hanem észszerű gazdálkodást. A klímaváltozás abból adódik, hogy az ember elkezdett úgy viselkedni, mintha nem lenne része az ökológiai rendszereknek, hanem felül tudná írni a szabályait. A 21. század egyik legnagyobb kihívása az lesz, hogy ezeket az egyensúlyi helyzeteket helyreállítjuk-e. Ha nem, akkor sötét jövő állhat előttünk.
2021.03.26. (XXV/12)
