Munkaszolgálat 1944-ben. Nóra édesapja is munkaszolgálatosként halt meg néhány héttel a felszabadulás előtt. (Forrás: Fortepan, Adományozó: Schachter László)
Azzal kezdeném, ami a történetem lényege, hogy Magyarországon a mai napig nincsen tisztázva, ki a zsidó. Én 1944-ben, nyolcévesen tudtam meg, hogy zsidók vagyunk, de már akkor se volt világos, hogy ez mit is jelent pontosan” – indítja beszélgetésünket Előd Nóra drámapedagógus.
Ő maga unitáriusnak született, és átlagos vallásos neveltetésben részesült. Apai nagyanyja régi erdélyi unitárius család leszármazottja volt, akinek a kedvéért a zsidó nagypapa kikeresztelkedett. A fiúk, azaz Nóra édesapja zsidó lányt vett el feleségül, aki férje kedvéért szintén kikeresztelkedett az unitárius vallásba.
„Ez tehát egy mélyen asszimilálódott család volt, amely számára a zsidóság nem volt identitás, nem volt életforma, nem volt vallás. Anyám, aki korán megárvult, nagyon közel került ehhez a meghitt, nagyon magyar szellemű, irodalmi beállítottságú erdélyi famíliához, apám anyai nagybátyja Gyulai Pál irodalomtörténész, az Akadémia elnöke volt” – Nóra szavaiból kiérződnek a máig meghatározó gyökerek.
2020.08.28. (XXIV/35)
