Valljuk be, hogy nem kevés teher nehezedik a két párt viszonyára. Nem lehet könnyű Dávid Ibolyáéknak elfelejteni azokat a fideszes akciókat, amelyek az MDF-frakció megszüntetésére, majd az MDF-es képviselőjelöltek visszaléptetésére irányultak.
Az országgyűlési választás első fordulója után Orbán kísérletet tett a két párt viszonyának rendezésére. Csakhogy kezdeményezése nem a tisztázás felé mozdított, hanem benne volt az eddigi helyzet összes disszonanciája. Miközben levele ajánlatot tett a helyzet rendezésére, a bocsánatkérés elmaradt, pedig a Fidesz vezetői Kövértől Schmittig a nemzeti egység megbontásával, majdhogynem szocialista ügynöki tevékenységgel vádolták az MDF-et. Orbán erről mit sem akart tudni, alvezérei, Deutsch és Pokorni már az MDF-et fenyegették: ha nem egyezik meg velük a kisebbik párt, akkor majd ők megegyeznek az MDF képviselőjelöltjeivel azok visszalépéséről. Ugyanis az MDF-nek be kellene látnia, hogy e sorsfordító helyzetben mindenkinek áldozatot kell hoznia a nemzet érdekében.
A Fidesz-fiúk, mint a vörös inges Pásztor-fiúk einstandot mondtak ki az MDF képviselőjelöltjeire. Ebből lehetett látni, hogy a Fidesznek ma sincs más gondolatmenete a közéleti konfliktusok rendezésére, mint az 1998-tól kikísérletezett és alkalmazott politikai útonállás.
Ez nem más, mint egy maffiaelvű politikai rablógazdálkodás. Ennek lényege az, hogy felkínálják a (politikai) védelmet a nemzeti elhivatottságtudat ernyője alatt. Aki védelmet akar, fizetnie kell. Ha nem fizet, szétverik pályáját, munkáját egzisztenciáját, bemocskolják jó hírét. A fizetség az, hogy mindenki helyezze a nemzet oltárára életét, erejét, egzisztenciáját, és örülhet, ha nem csukják be (lásd Szabadi Béla). A nemzet oltára persze valahol a Fidesz-székház körül található. Ahol építgetik azt a jobboldali pártszövetséget, amely hazánk minden gondját megoldja majd. Gyakorlatilag ez az a végső érv, amely előtt mindenkinek meg kell hajolnia, ez az a megoldás, amely Mikola szemei előtt is lebeg, erre talán még Csaba királyfi is visszajönne.
Persze elképzelhetjük, hogy nem lehet egyszerű dolga a Fidesz-vezetésnek azokkal az MDF-es képviselőjelöltekkel, akiket még a választások előtt fenyegettek meg egzisztenciájuk elvesztésével. És persze behúzta a kéziféket Dávid Ibolya is, akiből egyébként Orbán csinált nemzeti hőst. Azt láttuk már eddig is, hogy Orbán Viktor szeretne rendelkezni azzal a képességgel, amely alkalmas a magyar politikai viszonyok átrajzolására. És rendelkezik is. Politikai életünk Piszkos Fredjeként akit ő szeretni kezd, annak az élete tragédiába torkollik. És akit ő utál, abból nemzeti hős lesz.
Dávid Ibolya – a programok különbözősége okán – nemzeti hősként utasította vissza a Fidesz ajánlatát. Talán ez az első eset 1998 óta, hogy nem hozott sikert az említett politikai útonállási technika. Orbán erre visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, és helyettesét, Mikolát is visszavonta, majd a megfutamodásáról szóló nyilatkozatok miatt visszatért. Mindezt pár nap alatt. Mikolával, nem tudjuk, mi van.
Orbán Viktor pedig feltette az i-re a pontot azzal a nyilatkozatával, amelyikben azt mondta, hogy ő plebejus gyerek, ezért üldözi őt a nagytőke az MDF-en, az MSZP-n és az SZDSZ-en keresztül. Politológusaink pedig most törhetik a fejüket, hogy ezzel a megjegyzéssel Orbán a kommunistákat vagy a szélsőjobbot akarta becsalogatni a jobboldali pártszövetségbe.
2006. 04. 21. (X/16)
