A magyar embereknek mindig is kevesebb barátjuk volt, mint a hasonló korú és társadalmi helyzetű nyugati embereknek. Ennek számos magyarázata van: eleve a sok munkával és stresszel járó életmód, amit az emberek már a rendszerváltás előtt is folytattak (gmk-zás, kalákában felépített házak stb.), nem hagyott sok időt az emberi kapcsolatok ápolására – nem beszélve arról, hogy a politikai hatalom sem engedte a civil aktivitást. A helyzet a rendszerváltozás óta sem lett jobb: a krónikus időhiány, a vagyoni különbségek növekedése, a politikai nézetkülönbségek nemcsak meglévő barátságokat kezdtek ki, hanem olykor házasságokat is, s egyben megnehezítették az új kapcsolatok kialakítását. Nem segített a helyzeten az internet megjelenése sem, különösen a közösségi média térhódítása 2005-től kezdve.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2019.04.18.(XXIII/16)
