A z úgynevezett „négyigenes” népszavazásra 1989. november 26-án került sor, miután az Ellenzéki Kerekasztal megállapodását négy ellenzéki párt – SZDSZ, Fidesz, Kisgazdapárt, MSZDP – nem írta alá, hanem négy kiemelt kérdésben népszavazást kezdeményezett. A feltett kérdések arról szóltak, hogy a munkahelyekről vonuljon ki a kommunista állampárt (MSZMP, majd 1989. októbertől MSZP), számoljon el a pártvagyonnal, oszlassák fel a munkásőrséget, s legfőképp, hogy a köztársasági elnök megválasztására az országgyűlési választások után kerüljön sor.
A magas, 58 százalékos részvétel mellett lezajlott népszavazáson mind a négy kérdésre igennel válaszolt a többség – innen a „négyigenes” elnevezés. „Bár a népakaratot kifejező referendumnak meghatározó jelentősége volt a rendszerváltás folyamatában, idővel előtérbe kerültek azok az interpretációk, melyek szerint a rendszerváltás nem volt más, mint a politikai elit egymás közti megállapodásának eredménye” – mondta el megkeresésünkre Hack Péter egyetemi tanár, aki 2002-ig volt az SZDSZ tagja, négy éven át frakcióvezető-helyettes és az alkotmányügyi bizottság elnöke.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2019.11.22 (XXIII/47)
