Először nézzük meg, hogy mi is az, amiről szó van. A latin corruptio szó jelentései: közéleti züllöttség, megromlás, megrontás, megvesztegetés, romlottság. Egy, a témát összefoglalóan ismertető tanulmány bevezetője így vázolja az alaphelyzetet:
„A korrupció vírusa a világon mindenütt, minden történelmi korban felbukkant, időnként pusztító járványok formájában. Klasszikus eseteit a görög mitológia (Páris almája) és a Biblia is őrzi (a hamis sáfár). Virulenciája mindig hullámzó: nagy korrupciós korszakok után Savonarolák és Robespierre-ek hada indult támadásba a korrupció ellen, de csak azzal az eredménnyel, hogy több-kevesebb idő után a vírus újabb, bonyolultabb mutációinak nyisson széles kapukat. A korrupció lényegileg változó és rejtőzködő jelenség; nem véletlen, hogy még annyira sem találunk általánosan elfogadott definíciót rá, mint más társadalmi, gazdasági, politikai jelenségekre. Nincs olyan moralista, büntetőjogász, társadalomtudós, aki véglegesnek szánt definíció bűnére vetemedne.” (Aszalós János: A korrupcióról. Iskolakultúra 1999/9, a neten olvasható!)
A korrupció szó jelentései jól rávilágítanak arra, hogy a jelenség az általános romlottságot is jelenti, az erkölcsi értékek megromlását, és ebből alakul ki a pénzügyi korrupció is. Ez egyértelművé teszi, hogy küzdeni ellene csakis a széleskörű morális javulás talaján lehet. A korrupció ellen a leghatásosabb fegyver az idejében és körültekintően végzett erkölcsi nevelés. Eötvös József 1868-ban egy parlamenti hozzászólásban így nyilatkozott a képviselői függetlenség (=összeférhetetlenség) vitája kapcsán: „A függetlenség tisztán a jellemben fekszik... nem fekszik a helyzetben, az állásban, hanem fekszik az ember saját becsében.” (Eötvös József: Arcképek és programok. Budapest, Magyar Helikon, 1975, 723.)” (Aszalós) 
2018. 03.23. (XXII/12)
