Ez a vád sok jobboldali számára is hihető, ezért az ellenzéki politikusok úgy érezhetik, ez az a pont, ahol az egység megteremthető és fenntartható. Ráadásul az EU-ban és az Egyesült Államokban is nagyon divatos ez a narratíva. A demokraták nagy része szerint Trumpot is sokat segítették az oroszok. Európában is azt mondja az összes globalista-föderalista politikai erő, hogy az egységesülés ellenzői mind Putyin támogatását élvezik. A magyar történelemnek is gyakran negatív szereplői voltak az oroszok.
Természetesen Putyin nem egy angyal és rendszere sem mennyei (gondoljunk csak Moszkva, Teherán és Ankara egész Közel-Keletet átrendező szövetségére, vagy akár az orosz ellenzékiek elhallgattatására), de a személyére és rendszerére történő hivatkozással megfogalmazott bírálatok nagyrészt egy leegyszerűsítő és demagóg propaganda részei. Például a Momentum elnöke azt állította a hétfői tüntetésen, hogy Európa helyett Moszkva uralma alá viszi Orbán Viktor a magyar népet („Moszkva irányába tereli a nemzetet”).
Ehhez képest néhány napja jelentette ki a kormányfő az Európai Parlamentben, hogy elkötelezett az unió irányában, annak fenntartását akarja, igaz, nem szeretné a további egységesülést. Orbán kritikusai szerint a miniszterelnök csak ravaszkodik, de a kormányfő és a Fidesz egész eddigi pályafutása azt bizonyítja, hogy soha nem akartak az unióból kilépni. Pedig kilépni sem példátlan dolog, és nem is vezet sem orosz hódításhoz, sem diktatúrához, ahogy a Brexit bizonyítja. Ehhez képest a magyar kormány még Nagy-Britanniában is kampányolt a Brexit ellen.
2017. 05.05. (XXI/18)
