Kolozsvár előtt, Magyarlóna felé fordulunk le a nemzetközi főútról a borrévi rév felé. Az eldugott falvakban csendesen folydogál az élet a hétköznapok medrében. Csend van, csak az autópálya felől hallatszik némi zaj. Ahogy a Jára vize kanyarodik, hirtelen zsibvásári hangulatba csöppenünk, vándorló cigányok tábora hangosan vitázik a rendőrökkel. Az éppen tetőfokára hágó indulat miatt nem állunk meg, de a forgatag olyan izgalmas, hogy a település végén mégis visszafordulunk, és az egyik bár teraszára telepedve messziről figyeljük az eseményeket. A kávé mellé információt is kapunk a perpatvarról, a tulajdonos készséggel tájékoztat bennünket a vitáról, amelynek lényege, hogy Romániában a közterületen törvény tiltja a táborozást. Magánterületen ugyan lehet táborozni, de ahhoz a tulajdonos engedélye kell, különben a táborozó birtokháborítást követ el.
A Jára ártere folyamatosan változik, a folyó irányánál már csak a tulajdonviszonyok kuszábbak: a területet sem a település nem birtokolja, sem magántulajdonban nincs. A folyó menti terület valamiféle állami tulajdonba tartozik, de rejtély, hogy mely állami szerv a tulajdonos. Ráadásul a Jára folyamatosan rombolja és építi a meder környékét, ezért még bonyolultabb az ügy. A második kávé után a rendőrök távoznak a helyszínről, és a tábor is lenyugszik, bár ez még így is messze van a falu álmos hangulatától.
A táborból egy magas, jól öltözött férfi jön a terasz felé.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »