Grandiózus színpadi technikával vegyített tisztújító kongresszust tartott az elmúlt vasárnap a Fidesz. Az előző elnökségből hárman is távoztak: Kósa Lajos frakcióvezető, Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. A helyükre Németh Szilárd, egykori csepeli polgármester, a 2014-es kampány rezsibiztosa, Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, valamint Kubatov Gábor, eddigi pártigazgató, a FTC elnöke került. Az állandóságot Pelczné Gáll Ildikó, európai parlamenti képviselő jelenti, aki lassan egy évtizede a „nőket szimbolizálva” (belőlük elég kevés van a Fideszben) került be és maradt az elnökségben.
Mi mozog a mélyben?
A pártok életében normális esetben a tisztújító kongresszusok feladata a belső mozgások leképezése, a szervezeten belüli erőcsoportok közti harc állásának tisztázása, mégis a jelentős számú alelnökcsere ellenére ez a hétvégi nagygyűlés inkább a Fidesz változatlanságát képviselte. A tömjénszagú szónoklatok 98 százaléka ugyanis erről szólt. A változatlanságot nem mellesleg az is jelentette, hogy Orbán Viktor nemcsak volt és jelenlegi miniszterelnök, hanem a tervek szerint a jövőbeni is, hiszen a kongresszuson már most, jóval a választások előtt bejelentette, hogy 2018-ban újra ő indul a miniszterelnökségért. Egyébként ma úgy néz ki a közvélemény-kutatások szerint, hogy a Fidesz elnöke akár az örökös miniszterelnöki tisztet is megcélozhatná, hisz az ellenfelei még kanyarban sincsenek hozzá képest. Ráadásul a szónoklatából egyértelműen kiderült, hogy a miniszterelnök nincs híján akár több évtizedes aktivitásra is elég ambíciónak.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »