A magyar társadalom politikai-ideológiai beállítottságát tekintve erősen középre húz, ezen túlmenően pedig inkább jobboldali beállítottságú. Egy képzeletbeli jobb–bal ideológiai tengelyen viszonylag a legtöbben (38 százalék) középre, amolyan semleges pozícióba helyezik magukat, a többiek közül viszont másfélszer annyian sorolják magukat a jobboldali pólusra, mint a baloldalira. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, melynek során a magyar társadalom politikai gondolkodásmódját és aktivitását vizsgálta idén tavasszal az MTA TK Szociológiai Intézete és a Tárki.
Jobboldal, centrum, baloldal
Pártszimpátiát tekintve a magukat a jobboldali póluson elhelyezők jellemzően (50, illetve 36 százalékuk) a kormánypártok és a Jobbik hívei, a bal póluson főleg a szocialisták és a DK tábora található (45 és 15 százalék), míg az ideológiai középmezőnyben a legtöbb a bizonytalan vagy válaszmegtagadó (összesen 70 százalék). A bizonytalanok fele ideológiailag nem tudja magát besorolni sehova, ők vagy nehezen tájékozódnak a hazai politikai térben, vagy nem a bal–jobb felosztás szerint gondolkodnak – állapítják meg a kutatók.
Az ideológiai centrumban elhelyezkedő csekély számú pártválasztó között a kormánypártok és a Jobbik támogatottsága a legerősebb (14 és 9 százalék), a baloldali pártokat csak 8 százalékuk szereti. A legvegyesebb a pártpreferencia az enyhén balos ideo-lógiájúak körében, akiknek ráadásul közel a felét szintén a bizonytalanok vagy nem válaszolók teszik ki. Velük szemben a centrumtól jobbra állók a pártválasztásukat (Fidesz, Jobbik) tekintve sokkal homogénebbek.
A budapestiek elég markánsan és hasonló arányban jobboldali vagy baloldali elköteleződésűek (22 és 24 százalékuk), a szocialisták jellegzetesen nagyvárosi és idősebb támogatói is jórészt közülük kerülnek ki. A bizonytalanok inkább 40 év alattiak, nem fővárosiak, és legfeljebb szakmunkás végzettségűek, de a legmagasabb jövedelműek körében is átlag feletti az arányuk.
Az iskolai végzettség növekedésével nő a jobboldali orientáció esélye, a demokrácia felé való elkötelezettség, a politikai intézményrendszer iránti bizalom, sőt a társadalmi aktivitás mértéke is, miközben a legkevésbé elégedett és leghátrányosabb helyzetű rétegek a legpasszívabbak – derül ki a jelentésből. Mindemellett a demokrácia megítélése és a politikai intézményrendszerbe vetett bizalom rendkívüli módon függ a párthovatartozástól is, azaz a mindenkori kormánypárti szavazók viszonylag a legelégedettebbek.
A mérsékelt–radikális skálán való önbesorolással a Jobbik-szimpátiát kívánták mérni a kutatók, tekintve, hogy megállapításuk szerint a radikális pólust kisajátította a párt. Egy 0–10-es skálán a 10-es érték jelentette a radikális pólust. A pontok átlagértéke 2,5 volt, a radikális póluson pedig a megkérdezetteknek csak 7 százaléka helyezte el magát: a szakértők szerint ezért nem lehet azt mondani, hogy az összlakosság különösebben radikális irányba, azaz a Jobbik felé húzna.
2015. 10. 22. (XIX/43)
