A mostani volt a regionális rádió- és tévéstúdiók évek óta tartó felszámolásának utolsó lépése. 2011 szeptembere óta Szeged már nem sugárzott regionális híradókat és magazinműsorokat, a többi vidéki stúdió felszámolását követően már csak összevont tévés-rádiós gyártóbázisként működött.
Az 1976-ban alapított Szegedi Körzeti Tévé- és az 1987-ben indított Rádióstúdió az akkoriban egyeduralkodó Magyar Televízió, illetve Magyar Rádió kirendeltségei voltak. A televízió regionális híreket, magazinokat (például nemzetiségi műsorokat), dokumentumfilmeket, összeállításokat „szállított be” a dél-alföldi régióból az országos műsorfolyamba. A rádiónak jóval hosszabb műsorideje volt (saját regionális frekvenciával azonban egyik sem rendelkezett).
A rendszerváltás időszakára a budapesti központok szakmai (és persze politikai) felügyelete mellett a vidékre delegált (esetenként „száműzött”) stúdióvezetők, a tévés Regős Sándor, majd Bán János és a rádiós Várkonyi Balázs irányításával kifejezetten erős stábok működtek Szegeden olyan közismert szerkesztő-riporterekkel, mint a később politikai pályára lépett Király Zoltán.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2015. 03. 27. (XIX/13)
