A vélhetően amerikai kiadó a beszédes nevű Handsome Prince Publishing (Jóképű Herceg Kiadó), melynek nem lehet a nyomára bukkanni, csak a Twitteren, illetve a Facebookon keresztül érhető el egy emailcímen. Számos hasonló művet, például melegekről szóló romantikus regényeket publikál angolul. Úgy tűnik, a kiadó missziónak tekinti a klasszikus tündérmesék mintájára illusztrált mesekönyv népszerűsítését, hiszen „A hercegek és a kincset” az elmúlt fél évben több nyelvre is lefordították, de kizárólag online rendelhető meg külföldről, bolti forgalomba nem került.
A mese története és nyelvezete elég banális és didaktikus, a fordítás sehol nem jelenthetett nagy kihívást, egyértelműen az üzenete a lényeg. Röviden arról szól, hogy Elenát, a hercegnőt elrabolja egy boszorkányszerű öreg nő, és két herceg, egy vitéz meg egy könyvmoly, elindulnak őt kiszabadítani. Eközben rájönnek, hogy egymást szeretik, és ez a „földkerekség legnagyobb kincse”, nem pedig a hercegnő keze és a fele királyság. A történet folyamán kiderül, hogy minden főszereplő homoszexuális, maga a hercegnő is leszbikus, apja, Rufus király pedig a legtoleránsabb uralkodó. A sztori templomi esküvővel zárul, a két herceget egy pap adja össze, háttérben az elérzékenyült családtagokkal.
A könyv szerzője, Jeffrey A. Miles menedzs-mentet és szervezetelméletet oktató egyetemi professzor, aki bevallása szerint maga is meleg. A Hír24 e-mail interjút készített vele, amiben Miles többek között kifejti, hogy gyerekkorában mennyire hiányolta az ilyen meséket, mert „már nagyon kicsi korában rájött arra, hogy ő sosem fog egy hercegnőt sem feleségül venni”. A meseírás úgy jött, hogy felnőttként a vidámparkban üldögélve nem látott meleg hercegeket és leszbikus hercegnőket kéz a kézben táncolni és énekelni, csak vegyes párokat. Olyan világra vágyik, amiben az ő meséje „kivétel nélkül mindenkinek tetszeni fog”. Szerinte könyve „végtelenül pozitív és támogató” fogadtatásra talált: mind meleg, mind heteroszexuális szülők „imádták” a könyvét, mert az segít nekik abban, hogyan beszéljenek a kicsiknek a melegházasságról. „Sok szülő azt mesélte, hogy a gyerekei nem tettek különbséget a mesém és más tündérmesék közt. (…) Mindig nagyon elcsodálkozom, amikor ráébredek, hogy ezt a gyerekek mennyire könnyen megértik, egyes felnőttek pedig mennyire nem” – áradozik a szerző, aki professzori tekintéllyel – pozícióját nem győzi hangsúlyozni –, mégis konkrétumok nélkül állít általánosságokat felnőttekről és gyerekekről.
2014. 10. 03. (XVIII/40)
