A Norvég Civil Alap támogatási rendszere az egyik gátja Magyarország sikeressé válásának – legalábbis egy kis túlzással ez is kiolvasható Orbán Viktor híressé vált tusnádfürdői beszédéből. A miniszterelnök ugyanis a versenyképességünket akadályozó tényezők közül a „két legérdekesebbként” említette a civilek külföldi támogatását és az uniós források elosztását. Szerinte a magyarországi civil világ sajátos képet mutat, mivel „itt nem civilekkel állunk szemben”, hanem külföldi érdekkörök által fizetett politikai aktivistákkal. Éppen ezért – tette hozzá – nagyon helyes, hogy felállt a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzés folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik. Az uniós források elosztása kapcsán pedig azt mondta: azok az emberek, akik a források felett rendelkeznek, a fizetésüket közvetlenül az EU-tól kapják, és ez a többszöröse annak, mint amit a magyar államigazgatási szektorban meg lehet keresni – ezen pedig változtatni kell.
A „külföldi befolyásszerzésről” már az országgyűlési választási kampányban is előszeretettel beszéltek a fideszes politikusok, főleg annak kapcsán, hogy Soros György amerikai szervezeteken keresztül 500 millió forintot adományozott hazai civileknek, köztük (az előbbi összeg egy kisebb részét persze) a Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítványnak. Ehhez jött még a Norvég Civil Alap körüli vita. Ennek lényege, hogy május elején Norvégia, Liechtenstein és Izland a Norvég Alapok magyarországi befagyasztásáról döntött, mivel a magyar kormány egyoldalúan megváltoztatta a 40 milliárd forintnyi fejlesztési forrás elosztási rendszerét, és azok elosztásával a megszüntetett Nemzeti Fejlesztési Ügynökség helyett a Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft.-t bízta meg. Ezzel a 40 milliárdos fejlesztési keretből 36 milliárd egyelőre „bent ragadt”.
A finanszírozók ugyanakkor a 4 milliárd forintnyi civil pénzeket továbbra is folyósítják – ezeknek az elosztásába az államnak nincs beleszólása, azt az Ökotárs Alapítvány menedzseli. A kormányzati kommunikáció szerint azonban ezek a külföldi támogatások politikai célokat szolgálnak, és a nyomaték kedvéért a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) is ellenőrzést kezdett az érintett szervezeteknél. A támogatott szervezetek között valóban van olyan – például a Krétakör Alapítvány –, amelyhez konkrét politikai megmozdulás köthető, mások viszont inkább azért szúrhatják a kormány szemét, mert az „ideológiai fősodorral” szemben állnak – például a leszbikus szervezetek –, vagy az állami korrupcióra világítanak rá kényelmetlen módon (Transparency International, átlátszó.hu, K-Monitor).
A múlt év végén egyébként a Fidesz kezdeményezésére létrejött az az országgyűlési vizsgálóbizottság, amely az amerikai lehallgatási botrány magyarországi szálai mellett „a külföldi befolyásszerzési törekvéseket” volt hivatott feltárni. Ez volt az a bizottság, amelyikre Orbán Viktor is utalt Tusnádfürdőn – bár ennek a grémiumnak a mandátuma az előző ciklus végével megszűnt. Összesen három ülést tartottak, ebből kettő titkos volt; az egyetlen nyilvános jegyzőkönyvből pedig nem derült ki, hogy a tagok foglalkoztak-e érdemben a „külföldi befolyásolás” kérdésével.
A vonatkozó országgyűlési határozat szerint egyébként a vizsgálóbizottságnak ebben a vonatkozásban azt kellett volna feltárnia, hogy „milyen külföldi érdekcsoportok, szervezetek kiket és milyen céllal támogatnak Magyarországon saját érdekeik érvényesítésére”. Ebben az olvasatban úgy tűnik, mintha a külföldi támogatások már önmagukban gyanúsak lennének. Ez azért is érdekes, mert nemcsak hogy a Fidesz több prominense – Orbán Viktortól Szájer Józsefig – tanult Oxfordban Soros-támogatással, hanem pártalapítványuk, a Polgári Magyarországért Alapítvány a mai napig rendszeresen kap – akár évi több tízezer eurónyi – támogatást a német Konrad Adenauer Alapítványtól. Régen sem volt ez másként: információink szerint 1998-ban a Fidesz kormányzati munkára való felkészülésének az informális része a Gundel étterem Szent Orbán termében zajlott – a kötetlen hangulatú beszélgetéseket a liberális Friedrich Neumann Alapítvány támogatta, amelynek 1998-ig Prőhle Gergely volt az igazgatója. Adódik a kérdés: ha ezeknél a nyílt politikai dotációknál nem fogalmazódott meg a „külföldi befolyásolás” vádja, akkor miért merülhet ez fel a norvég források esetében? A Hetek megkeresésére Prőhle Gergely (aki ma a harmadik Orbán-kormány helyettes államtitkára) elmondta: annak idején valóban kaptak külföldi támogatást a német liberálisoktól, ám az adott alapítvány célja – hasonlóan a jelenlegi gyakorlathoz – deklaráltan egy adott politikai irányzat támogatása volt. Hozzátette: ez éppen úgy működik a baloldalon, mint a keresztény-konzervatív vonalon. „Ez nem egy fedett akció, amikor úgy tesznek, mintha civileket támogatnának, de közben a politikai életbe való beavatkozás a cél” – fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy akkor viszont miért baj, ha Soros György úgy dönt, hogy Bajnaiékat támogatja, Prőhle Gergely azt mondta, ebben az ügyben nem szeretne állást foglalni, mert nem ismeri a részleteket.
Visszatérve a Norvég Civil Alaphoz, a fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkár korábban a Heteknek úgy nyilatkozott, hogy július végén lehet érdemi elmozdulás az ügyben: ekkor tárgyalnak majd a norvégokkal a folytatásról. Csepreghy Nándor most érdeklődésünkre elmondta, a találkozóra nem került sor, ugyanis a norvég fél kikötötte, addig nem hajlandó tárgyalni, amíg a civilekkel szembeni KEHI-vizsgálatot nem állítja le a magyar kormány. „Márpedig ez az ellenőrzés le fog zajlani, a miniszterelnökséget vezető Lázár János egyértelművé tette, hogy ebben nem hátrálunk meg” – szögezte le a helyettes államtitkár. Ez azt jelenti, hogy körülbelül szeptember végéig, a vizsgálat befejezéséig nem lesz előrelépés az ügyben. Pedig – emelte ki Csepreghy – a magyar fél hajlandó volt változtatni: a norvég kifogásokat figyelembe véve a Széchenyi Programirodától a Miniszterelnökséghez telepítették a Norvég Alap nem civil forrásainak elosztását. Az erről szóló megállapodást írhatták volna most alá a felek, és ezzel újra kinyíltak volna a pénzcsapok.
Megkérdeztük azt is, hogy szerinte „befolyásolási szempontból” mi a különbség a pártalapítványoknak folyósított külföldi pénzek és a civil források között. „Külföldi civil szervezetek, cégek vagy magánszemélyek úgy és azt támogatnak, akit jónak látnak. Ezt a kormány erkölcsi alapon kritizálhatja ugyan, de sem felelőssége, sem ellenőrzési joga nincs az ügyben. A Norvég Civil Alap forrásai viszont a magyar civil társadalom egészét illetik, a támogatási szerződést pedig a magyar állam írta alá. Kötelessége tehát felügyelni, hogy ezek a pénzek ne egy szűk körhöz kerüljenek, amely jellemzően politikai tevékenységre használja ezeket a forrásokat” – magyarázta a helyettes államtitkár. Erre az érintett civilek ugyanakkor azt mondják, hogy a magyar kormány az aláírásával vállalta, hogy a civil pénzek elosztása kikerül a kezei közül, azt nem befolyásolhatja. Csepreghy Nándor erre azt mondta: 2012 óta jelzik a norvégoknak az elosztással kapcsolatos anomáliákat, ám semmi nem történt.
2014. 08. 01. (XVIII/31)
