A Fidesz jól keverte a kártyákat, mivel az Országgyűlés alakuló ülése és az új kormány megalakulásának a procedúrája nem arról szól, hogy idéntől miben lesz ez más, mint amilyen 24 évig volt. Az alaptörvény értelmében ugyanis az új kormányfőnek már nem szükséges kormányprogramot letenni az asztalra. A Fidesz vezetésének arról sem kellett számot adnia, hogy miként történhetett meg, hogy négy év jobboldali – a propaganda szerint rendkívül sikeres – kormányzást követően a szélsőjobb tábora növekedett, támogatottságuk átlépte az egymilliós lélektani határt, miközben évtizedekig az volt a mondás a Fidesz köreiben, hogy a szélsőjobb az impotens baloldali kormányzás terméke. Még példa is volt erre, hiszen 1998-ban a MIÉP baloldali kormányzást követően jutott be a parlamentbe, majd négyévnyi Fidesz-kormányzás után Csurkáék viszont kiestek onnét.
A Jobbik valóban 2010-ben a nem túl sikeres balliberális kormányzás „termékeként” lett parlamenti tényező, de a visszaesésük elmaradt. Megerősödtek, sőt, a közelgő önkormányzati választásokon egy sor, többnyire észak-magyarországi város vezetését is megszerezhetik, köztük az ország negyedik legnagyobb megyeszékhelyét, Miskolcét. Ennek okát még kormánypárti politikusok is a munkanélküliségben, illetve egyes térségek rossz közbiztonságában látják, amelyek nem függetlenek a kormányzati teljesítménytől.
Ennek ellenére kedden a T. Ház alakuló ülése a jobbikos Sneider Tamásról – mozgalmi nevén Roy-ról – és a szocialista Molnár Zsoltról szólt, nevezetesen, hogy ők mennyire és milyen mértékben voltak szkinhedek.
2014. 05. 09. (XVIII/19)
