A súlyos bűncselekményekkel perbe vont 98 éves férfi szombat délelőtt távozott az élők sorából. Védőügyvédje, Horváth B. Gábor hétfőn erősítette meg a halálhírt. Csatáry belgyógyászati problémákkal küzdött, de szervezete végül a tüdőgyulladásnak adta meg magát. Majdnem teljes életidejében kitűnő egészségnek örvendett; a perek megindulása kapcsán azonban mind gyakrabban hivatkozott egészségügyi állapotára, mely meglehetősen nehézkessé tette az ellene folyó eljárást.
A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója mélységesen csalódott a hír hallatán. „Az ügy végkimenetele nagyon frusztráló és méltatlan, Csatáryt már sok évvel ezelőtt felelősségre kellett volna vonni rémtetteiért” – nyilatkozta a Heteknek Efraim Zuroff, és felemlíti, hogy a háborús bűnös 15 éve élt háborítatlanul hazánkban; egyetlen „kényelmetlensége” az elmúlt években eszkalálódó bírósági eljárás volt. A nácivadász nem tartja fölöslegesnek a Csatáry ellen folytatott kutatómunkát, hiszen – mint kifejtette – egy nagy volumenű büntetőeljárás kellős közepén hunyt el, az egyik legkeresettebb bűnözőként a földön. Ugyanakkor „nem érdemelte meg a békés halált” – vélekedik Zuroff, és azokat a szörnyűségeket sorolja, melyeket Csatáry fiatalabb korában válogatás nélkül követett el férfiakon, nőkön, gyerekeken és időseken.
„Bár az igazságszolgáltatás készséges volt, és kellőképpen együttműködő, az egész eljárás ahogy van, megkésett volt. Ez a kormány felelőssége” – mondja Zuroff, és arra mutat rá, hogy a magyar állam lényegében kivárta, hogy a háborús bűnös meghaljon. „Miért kellett négy és fél évig húzni ezt az eljárást?” – teszi fel a kérdést az izraeli szakember. Csatáryra 96 évesen lelt rá az intézet, és rögtön meg is indította az eljárást, a magyar hatóságok azonban nem voltak ilyen elkötelezettek a múlt feltárásában. Ez abból is látszik, hogy az idős ember elítélése esélyesebbnek tűnt, mint korábban Képíró Sándoré. Ahogy Gellért Ádám, nemzetközi jogász nyilatkozta korábban lapunknak: „A Képíró-ügyben meglepő módon csupán egy tanúvallomás alapján indított eljárást a főügyészség, Csatáry esetében azonban több minőségi bizonyíték áll rendelkezésre!”
Zuroff szerint a nácivadászat elsődleges célja – túl a konkrét személyek bíróság elé citálásán –, hogy felhívják a társadalmak figyelmét országuk szerepvállalására a holokausztban. Azt kívánják elérni, hogy a nemzetek feleszméljenek: a holtak vére nemcsak egy-egy katonának vagy tisztnek, hanem az egész nemzetnek a lelkén szárad, és azt csak megfelelő igazságszolgáltatással lehet magunkról lemosni. Ha egy ország megtűri polgárai között a háborús bűnösöket, akkor hozzájárul, hogy annak jelenléte erkölcsileg szennyezze a társadalmat. Az ilyen személyek megbüntetése viszont kollektív megtisztulást eredményezhetne, s ez esetben indifferens, hogy mennyire idős az illető.
A legkeresettebb náci háborús bűnösök listájáról Csatáry halálával az utolsó magyar is eltűnt. Jelenleg az egyik legkeresettebb személy a 94 éves Gerhard Sommer SS-tiszt, akit 560 olasz állampolgár lemészárlásával vádolnak.
A Csatáry-ügy rövid története
Efraim Zuroff még 2011 szeptemberében tett feljelentést Csatáry László ellen, akinek a hollétéről Képíró Sándor halála után egy nappal értesült. A Budapesti Nyomozó Ügyészség Zuroff feljelentése alapján 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett miatt az 1944 tavaszán Kassán történtek kapcsán, ahol Csatáry segítséget nyújtott a Kassáról koncentrációs táborokba deportált zsidók megkínzásában és törvénytelen kivégzésében. A Simon Wiesenthal Központ adatai szerint Csatárynak a kassai gettó parancsnokaként kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül háromszáz zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. A központ szerint Csatáry 1944 tavaszán rendőrparancsnokként részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának megszervezésében is. A háború végén Csatáry eltűnt, évekre nyoma veszett. Távollétében 1948-ban kötél általi halálra ítélték az akkor már Csehszlovákiához tartozó Kassán. Egy évvel később azonban Európából a kelet-kanadai Új-Skócia (Nova Scotia) tartományba vándorolt, és 1955-ben megszerezte a kanadai állampolgárságot is. Ettől 82 éves korában fosztották meg priuszos múltja miatt. Ezt követően nyomtalanul eltűnt, és tizenöt éven át, 2011. szeptember 4-éig senki nem hallott felőle…
2013. 08. 16. (XVII/33)
