- Tény, hogy az akkori ellenzéki propaganda, a véleményformáló értelmiség és a velük rokonszenvező sajtó rendkívül élesen támadott az igazságtétel kapcsán. Úgy állítottak be, mint valami félelmetes figurát, akitől félteni kell a jogállamot és a demokráciát. A népszerűségi listákon ebben az időben csúsztam le az utolsók közé. A megítélésem talán csak a belügyminiszterségem idején javult kis mértékben.
Minek tudható be, hogy a Magyarországon működő három baloldali párt - az MSZP, a Demokratikus Koalíció, illetve a Szociáldemokrata Párt - vezetői is milliárdosok?
- A két utóbbi párt esetében ez kétségtelenül igaz, és baloldali pártokról lévén szó, ez valóban sajátságos helyzet. Az okokat talán ott kell keresni, hogy a korábbi KISZ-vezetők, pártemberek, az állami vállalatok vezetői közül kapcsolati tőkéjüket felhasználva sokan meggazdagodtak az első időszakban. A privatizáció során többnyire ők tudták a zsíros falatokat megszerezni. Egyrészt volt a spontán privatizáció, ami teljes mértékben ellenőrizetlenül zajlott a szabad választások előtt, amikor pedig már rendezett körülmények között folyt a magánosítás - mert a privatizációs törvényt az elsők között hoztuk meg -, alapvetően két körből jöttek azok, akik részt tudtak venni a privatizációban: egyrészt a külföldiek, Magyarországról pedig olyanok, akik képesek voltak bankkölcsönhöz jutni. Ez utóbbihoz pedig kapcsolatrendszer kellett, amivel elsősorban a pártállami káderek rendelkeztek. Az MDF-kormány és a parlamenti többség csak annyit tehetett, hogy meghozta a megfelelő privatizációs törvényt, de arra már nyilvánvalóan nem volt ráhatásunk, hogy ki az, aki élni tud a törvényes lehetőségekkel. Persze megpróbálkoztunk különböző technikákkal, hogy szélesebb rétegeket is bevonjunk a privatizációba, ilyen volt a munkavállalói részvény program, az E-hitel és a kárpótlási jegy, de az alapvető tendenciákon mindez nem változtatott. Még egy dolgot megpróbáltunk: újra pályáztattuk a vállalatvezetőket, de a dolgozók rendszerint a korábbi vezetőket választották újra. Ha pedig a kormány hatáskörébe tartozó vállalatoknál próbálkoztunk vezetőket lecserélni - emlékezzünk csak a Hanglemezgyár igazgatójára vagy más veretes kommunistákra -, az ellenzék interpellált, a sajtó pedig arról cikkezett, hogy üldözzük a szakembereket. Nagyon nagy volt az ellenszél.
2011. 11. 18. (XV/46)
