Utunk Nyíregyháza környékére, a romagyilkosságok helyszíneire vezet, hogy felmérjük a közhangulatot, két évvel az emberölések után. A félelem beivódott mindenhova, a médiaszereplésből mindenkinek elege van, az érintettek csak kísérőink, a cigány kisebbségi önkormányzat két helyi képviselője kedvéért hajlandók szóba állni velünk.
Tóth Ferenc nagykállói képviselő szerint a per élénken foglalkoztatja a romákat, de sokan hiányolják a vádlottak padjáról a felbujtókat, több résztvevőt, nagyobb szervezettséget gyanítanak a háttérben. Sérelmezik a rendőrök nemtörődömségét is, akik sokáig csak romák közti leszámolásoknak tekintették az attakokat, és az után kezdtek el foglalkozni velük komolyan, amikor a végén már egy munkába induló roma családfőt, az 54 éves Kóka Jenőt lőtték agyon saját udvarán Tiszalökön 2009. április 22-én. A vádirat szerint csak azért esett rá a választás, hogy egy rendezett életvitelű roma elleni támadással erőszakosabb válaszlépésekre sarkallják a romákat.
Tiszalöki csend
„A férfi kilépett a házból, indult a garázsba az autóért, és akkor itt, a veranda előtt érte őt a lövés. Pontosan a bal mellén érte a golyó, este háromnegyed tízkor, amikor ment volna éjszakai műszakba” – mutat a takaros, de lakatlan ház bejáratára Balogh Mihály, tiszalöki cigány kisebbségi elnök, aki a merényletek után rögtön ment a helyszínekre segíteni, ismer minden érintettet. Tiszalök szélén, az utolsó ház előtt állunk, hétfő délelőtt van, az utca csendes, ritkán tűnik fel emberi lélek. „Békés, rendes emberek voltak, a férfi 36 éve dolgozott, a felesége pedig 21 éve. Amikor a férj előző munkaviszonya megszűnt, akkor 3 hónapig volt munkanélküli, de egy fillér segélyt nem kért, hanem elvállalt minden adódó munkát. Aztán sikerült elhelyezkednie az Alkaloida tiszavasvári gyárában, így havi 200 ezer forintot kerestek a feleségével, aki leszázalékolva is dolgozott a helyi ládagyárban. Pont akkor szűnt meg az állása, mielőtt a férjét lelőtték. A nő most havi 27 500 forintból él, miközben ott vannak a bankhiteleik is. A férfival egyetlen lövéssel végeztek, amit innen az utca túloldaláról adtak le rá távcsöves puskából – Balogh Mihály hangjából szomorúság és fásultság érződik. – A szomszédjuk azon az estén látta is a terepjárót, és abból kiszállni a két férfit, később hallotta a lövést is. Ő is elköltözött, nem bírta tovább itt idegekkel. A romák meg ezután védeni kezdték a telepet, 20 méterenként égtek az őrtüzek, akkor már a rendőrök is megijedtek” – teszi hozzá Balogh Mihály.