„A legnagyobb probléma az egészségügyben a rendkívüli túlterheltség, általános a kiégettség - mondja Takács Edit 31 éves főnővér Budapestről. - Nyolc éve még nem volt ilyen a helyzet. A kardiológián és a belgyógyászaton dolgozva azt láttam, hogy borzasztóan meghatározó a gazdasági környezet, nincs biztosítva a betegellátás anyagi háttere. Az, hogy a betegek maguk váltják ki a gyógyszereiket, az a legkevesebb. El is vannak fáradva a kollegák, nagyon kevés nővér van, két éjszakásra jut egy kórházi osztály, azaz 50 beteg."
Edit szerint az a legaggasztóbb, hogy egyre több a beteg, és egyre fiatalabb korosztályokat érint az infarktus, ami első sorban a krónikus stressz következménye. „A kardiológián 5 évvel ezelőtt még nagy számban voltak »töltelék betegeink«, ami azt jelentette, hogy a tünetek mögött nem koronária betegség állt - meséli a nővér. - Ma viszont már nincsen ilyen jelentkezőnk: az esetek 95 százalékában infarktusok, elzáródások, szűkületek állnak a mellkasi szorítás, végtag-zsibbadás vagy egyéb tipikus tünetek hátterében."
Az infarktus terén leginkább a férfiak veszélyeztetettek, a negyven fölötti korosztály, de egyre gyakrabban kerülnek be az osztályra fiatalabbak is. Editéknek van 18 éves infarktusos betegük is, miközben néhány éve még az átlagéletkor 60-70 év volt. A nővér szerint ennek elsődleges oka a helytelen életmód, a fokozott munkatempó, a tünetek elhanyagolása, és kevésbé a genetikai hajlam. „Az első infarktus az érintetteknél 40-50 év körül jön. Az életveszélyes állapotban lévők, vagy már újraélesztett betegek esetében a betegek 30 százalékát veszítjük el" - mondja az ápolónő. Az infarktusveszély a mai orvostársadalmat fokozottan sújtja. Az állandó szorongást az egészségügyisek Edit szerint főleg dohányzással vezetik le. Nem véletlen, hogy - amint azt a nemdohányzók érdekeiért harcoló jogvédők is megerősítik - sok tüdőgyógyász is láncdohányos.
2009. 09. 18. (XIII/38)
