„Nem értem, hogy miért ne szólalhatna meg egy magyar anyanyelvű magyar ember magyar nyelven ott és akkor, ahol ő akar?” – mondja a budapesti szlovák nagykövetség épülete előtti megmozduláson egy huszonöt éves tüntető. Taba Emőke idén diplomázott kommunikáció és médiatudomány szakon, Szekszárdról érkezett, egyedül. Azért jött, mert nem lenne a Szlovákiában élő magyarok helyében, együtt érez velük, és mélyen felháborítja, hogy északi szomszédunk „ennyire jog- és emberellenes dolgot” megtehet velünk az Európai Unió tagállamaként. Egy kordonnak támasztott kis transzparensen ez a szöveg áll: „Az államhatár nem nyelvi határ.” „Szlovákia leeresztette a vasfüggönyt!” – áll egy másik táblán. Tudjuk, hogy vezető hírképek lesznek.
Hídjelenetek
Korán értünk a Stefániára. A kordonok már állnak, talán az utolsókat pakolják le az autóról. A kordon nélkül ma már nem élet az élet. Újabban már nem is Cordon bleu-t rendelünk a pincértől, hanem Kordon bleu-t. Az idők szava.
A rohamrendőrök most még sokkal többen vannak, mint mi tüntetők. Kétszázan lehetnek testpáncélban, gázálarccal felszerelve.
Egy (szerintem minden tüntetésen jelenlévő) idős hölgy csodálkozik, hogy miért van itt ennyi rendőr. A támaszkodó biciklista szerint alapvető, hogy a rendet itt védeni kell, mert az kényes üggyé válhat, ha nem teszünk meg mindent a szomszéd ország követségének biztonságáért. Még az is megeshet, hogy a végén ők vádolnak meg minket.
A néni szerint a vádaskodást már rég elkezdték, mert a szlovákok szerint mi csináljuk a feszültséget. Úgy véli, nem a követség védelme kényes kérdés, hanem az, hogy „betiltják a magyar nyelvet” a Felvidéken. „Igen, mama, de az nem kényes, hanem durva jogsértés, akárcsak a szerdahelyi szurkolók ok nélküli szétverése, amivel Fico csak-is a népszerűséget kereste, a keménykezű szlovákot játszva el
a népnek” – kommentálja a támaszkodó.
Többen is beszélnek az egyre inkább gyűlő emberek között Sólyom László köztársasági elnök kitiltásáról. „Visszafordították a hídon” – foglalják össze az emberek, és Mikulas Dzurinda szlovák miniszterelnök és Orbán Viktor példája idéződik fel, akik átadták az Esztergom és Párkány között álló Mária-Valéria hidat 2001-ben. Mindkettő a másikat méltatta az átadáskor. „De az még az EU-csatlakozás előtt volt. Akkor mindkét országnak fontos volt a hídépítés, amit most tesznek, az inkább hídrombolás” – szól közbe egy közel álló tüntető.
Fico elterelő hadművelete
Robert Fico miniszterelnök 2006 óta van kormányon, és „büntető szavazatokkal” került hatalomra: a Dzurinda-kormány intézkedéseit követő elégedetlenségre alapozott. Gyakran penget kisebbségellenes húrokat. Ez slágergyanús. Olyan kis fütyülni való.
Az 1964-ben Nagytapolcsányban született Fico 1987-ben lépett be a Csehszlovák Kommunista Pártba. 1992-ben már a Demokratikus Baloldal tagja. 1999-ben alapítja meg a Smert, amely Smer-SD (Irány-Szociáldemokrácia) néven 2006-ban huszonkilenc százalékot szerez a választásokon. Az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) azonban felfüggeszti a Smer-SD klubtagságát, mert az ESZP szerint faji vagy etnikai alapú gyűlölködést szító szervezet nem tartozhat közéjük. Fico jogászként különben az Emberi Jogok Európai Bizottságának tagja volt 1994 és 2006 között. Miből lesz a cserebogár? Az egykori kommunista, aztán szocdem, az emberi jogok európai harcosa betiltja a félmilliós magyar kisebbség anyanyelvét? Mi, tüntetők, nem vagyunk jó véleménnyel Ficóról.
Megoldatlan bajok
2009. 09. 04. (XIII/36)
