- Az unokám hazafelé ment az iskolából két óra körül, a nyolc fiú meg onnan, a másik utcából jött - meséli a kislány nagymamája. Főleg kilenc, tízévesek voltak, de a legidősebb tizenhat, annak már három gyereke van, három.
Kinek?
- Ennek a tizenhat éves kölöknek, aki megtámadta az unokámat. Itt laknak a faluban. És akkor szegénykémnek hátratekerték a kezét, a válla összezúzódott, azóta is gipszben van.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »