Itt most nem egy szörnyű katasztrófa együttérző jelenlévői vagyunk, hanem mélyen megrendült és megszégyenült emberek, akik nem tanultunk Magyarország bűneiből (...). Mi vagyunk azok, akiknek vigyázni kellett volna rájuk, mi vagyunk azok, akik (...) nem álltuk útját azoknak a gonosz alakulatoknak, amelyek ebben a faluban is végigmasíroztak, akik tűrjük azt, hogy Magyarországon ez történjék, gyáván hallgatunk vagy félreállunk" - mondta Iványi Gábor metodista lelkész - egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő - Csorba Róbert és Robika ravatalánál. Iványi egyúttal a cigányság bocsánatát kérte azért, hogy a magyarságnak ötszáz év alatt sem sikerült befogadnia őket.
A szomorú eseményre több ezren érkeztek az ország különböző részeiről: a főúton egy órán keresztül özönlöttek az emberek a temető felé. A roma gyászolók között néha izzott a levegő: egy férfi szerint senki nem védi meg a magyar cigányokat, s legközelebb már nemcsak az ötéves, hanem a nála fiatalabb gyermekek is áldozatul eshetnek. Mások azt mondták, hogy semmi sem véletlen, lám idáig fajult a rasszizmus hazánkban. A temetésen - amelyet nagy erőkkel biztosított a rendőrség - megjelentek a roma polgárőrség és a Roma Rendőrök Országos Egyesületének tagjai is.
A demonstrációnak is beillő eseményen az elhunyt özvegye, a népes rokonság, valamint a sok-sok civil állampolgár mellett neves közéleti szereplők, politikusok is felismerhetőek voltak. Valamennyi parlamenti párt képviseltette magát, mintegy tiltakozásul az ellen, hogy faji alapon ártatlan emberek vérét ontották Magyarországon. Egy Budapestről érkezett pedagógus kifejtette lapunknak, hogy akármilyen problémák is adódnak a cigány-magyar együttélésből, ezután a brutális gaztett után teljességgel elfogadhatatlan mind a semlegesség, mind a „cigányozás". „Akik nem állnak ellene a faji kirekesztésnek, azok kisebb-nagyobb mértékben a gyilkosokkal vállalnak közösséget" - mondta.
2009. 03. 06. (XIII/10)
