Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére 2007. július közepén kérte fel Kenedi János történészt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Az úgynevezett Kenedi-bizottság feladata az volt, hogy listát készítsen azokról a rendszerváltás előtti titkosszolgálati iratokról, amelyeket még nem adtak át az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, vagyis amely dokumentumokat mind a mai napig nem ismerhette meg a társadalom.
A 2008. szeptember 11-re elkészült Kenedi-jelentés megállapította, hogy a rendszerváltás után is történtek iratmegsemmisítések, továbbá túlzottan titkosított a magyar állambiztonsági múlt, vagyis a kutatók és az érintettek is sokkal kevesebb adathoz férnek hozzá, mint amennyihez lehetne. Kenediék megállapították azt is, hogy a dokumentáció nem csupán papíron, kartonokon és aktákban létezik, hanem 18 darab mágnesszalagon is, melyek megvannak. Ez a megállapítás kulcsfontosságú, ugyanis az egyébként 2060-ig titkosított mágnesszalagokra az elmúlt rendszer szolgálatai vitték fel az ügynöklistáikat és a célszemélyek adatait, jelenlegi információk szerint a 60-as, 70-es évektől 1990-ig.
Az első reakciók még arról szóltak, hogy a mágnesszalagok tartalmát nem lehet előhívni, mivel a korabeli technika mára elavult. A történet jelenleg ott tart, hogy mégis kinyerhetőek a mágnesszalagokon található információk, ám korántsem biztos, hogy az eddig a papírokból megismert, vagy meg nem ismert, de papírokon tárolt információkhoz képest tartalmaznak-e bármi pluszt. A kérdés azért izgalmas, mert ha egyszer kiderül, hogy a mágnesszalagokon eddig nem ismert információk is vannak, az azt jelenti, hogy a papíralapú bázisból tényleg selejteztek a szolgálatok - akár a rendszerváltás óta is -, és nyilván olyan anyagokat, melyek napvilágra kerülése sértette volna az érdekeiket.
2009. 03. 06. (XIII/10)
