Fotó: Somorjai László
Egyértelmű, hogy politikai fordulatra van szüksége az MSZP-nek és a
kormánynak, hogy visszaszerezze az emberek bizalmát. Mitől és hogyan lesz
fordulat?
–Fordulatra leginkább nem a tartalomban, hanem a kapcsolatrendszerünkben van
szükségünk. A programunkat nem nekünk kell mesterségesen farigcsálni, hanem
maguk a körülmények változtak: a nehezén, az úgynevezett megszorításokon
túljutott az ország. Bár tervezünk további reformintézkedéseket is, de azok már
nem érintik negatívan az életszínvonalat. Az emberi és a társadalmi
kapcsolatokban viszont szükséges a fordulat, mert az elmúlt években
felhalmoztunk némi párbeszéd-deficitet, mikor éppen a költségvetési egyensúly
megteremtése érdekében gyorsan kellett intézkedéseket hoznunk. A valóban alapos
társadalmi egyeztetések ugyanis némely esetben elmaradtak, vagy csak részlegesek
voltak. Ezen változtatni akarunk: új kormányzati stílust szeretnénk.
Egyre több szocialista érzi úgy, hogy nagy a baj. Szili Katalin, a
szocialista házelnök éppen a Heteknek adott interjújában hasonlította az MSZP
helyzetét egy szakadék felé száguldó vonathoz. Legutóbb pedig Ujhelyi István, a
párt alelnöke az Indexnek magyarázta, hogy az államtitkári rangról való
lemondását vészjelzésnek szánja. Foglalkoznak ezekkel?
–Valóban baj van a reformpolitika társadalmi fogadtatásával. A népszavazás
bizonyította, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Azonban, ha megfigyelte, egyikőjük
sem mondta, hogy az ország száguldana a szakadék felé, hiszen éppen a
reformpolitika következtében sikerült elkerülnünk a nagyobb bajt. Inkább a párt
támogatottsága miatt aggódtak a kollégák, és sokallták a politikai áldozatot,
amit az MSZP éppen az ország érdekében a népszerűségvesztéssel meghozott,
miközben persze áldozatokat követelt az emberektől is. Éppen ezért bízom abban,
hogy az új kormányzati stílussal, problémaérzékenyebb kormányzással most már nem
csak az ország vonata halad jó irányba, hanem az MSZP szerelvényei sem rohannak
a szakadék felé.
Az aggodalmukat már a miniszterelnök stílusváltását követő időszakban mondták
el. Miért ilyen borús a hangulat az MSZP-ben? A frakcióban is hallani lehet
elégedetlenkedő hangokat, éppen emiatt eltolták két héttel a frakcióelnökség
megválasztását.
–Természetes, hogy a frakciótagokban felmerül az a kérdés, hogy képesek
vagyunk-e egyszerre a már említett stílusváltásra, másfelől az önálló kormányzás
kihívásainak megfelelni. Eddig a szabad demokratákkal együttesen kényelmes
többségünk volt. Az egypárti kormányzáshoz szükséges a váltókat átállítani,
hiszen csak akkor tudunk pluszszavazatokat szerezni egy-egy előterjesztéshez a
parlamentben, ha biztosak vagyunk abban, hogy az MSZP-frakció összes tagja is
egy ügy mögött áll. Ez már nem csak alkalmi egyeztetés kérdése kormány és a
frakció között, hanem értelemszerűen szerkezeti átalakításokat igényel, hogy
úgymond teljes szimbiózisban éljen a kormány és a frakció.
Az lenne a nagyobb baj, ha az MSZP frakció vagy a politikustársaim úgy
gondolnák, hogy nincs semmi tennivaló. Persze, hogy van aggodalom. Mindez arra
visz bennünket, hogy a felbomlott parlamenti koalíció helyett hozzunk létre egy
úgynevezett „társadalmi koalíciót”, olyan támogató bázist, amely stabil
kormányzást biztosít számunkra.
Többféle „menekülési” forgatókönyvről olvasni. Az egyik például, hogy az
MSZP (a 2005-ös csere sikeréből kiindulva) új miniszterelnököt keres, és így hoz
létre politikai fordulatot. Gyurcsány Ferencet ön jobban ismeri nálam, hiszen
napi munkakapcsolatban állnak. A miniszterelnök az MSZP érdekében meglépne egy
ilyen konstruktív megoldást, vagy minden körülmények között ragaszkodik a
székéhez? Vagy önök – a párt elitje – minden körülmények között kitartanak
mellette?
–Egyértelmű, ha úgy kívánná a pártérdek, akkor a miniszterelnök hátrébb
lépne, de ilyen érdeket nem látunk. A miniszterelnök-váltás ugyanis egyetlen
problémánkat sem oldaná meg, de még több gondot teremtene.
Először is nem oldaná meg azt a problémasort, ami a koalíciós szakadáshoz
vezetett, vagyis a vitákat a két párt között az egészségügy, de leginkább az
adópolitika terén. Nem értenénk jobban egyet ezen ügyekben, ha máshogy hívnák a
miniszterelnököt. Tehát nem hozna a csere plusz parlamenti szavazatot. Azt sem
hiszem, hogy a Fidesz jobban szeretne minket, ha máshogy hívnák a
miniszterelnököt. Személyi változás csak személyi vitákra hozhat megoldást,
programvitákra soha.
Ennek az az oka, amiről a jobboldali sajtó már több ízben cikkezett, hogy a
miniszterelnök rendelkezik 20 olyan szocialista képviselő szavazatával, akik
úgynevezett blokkoló kisebbségként kitartanak mellette? Tehát leváltani könnyű
lenne, de helyette újat jelölni lehetetlen?
–Nem akarjuk leváltani, ezért nem is érdekel, hogy egy elméleti helyzetben
ki az a 20 ember, aki a képzeletbeli változtatásokat blokkolná. Jelenleg 190
szocialista képviselő blokkolja a váltást, hiszen az MSZP nem akar váltani.
Úgy tudom, a koalíciós egyeztetéseken ön volt, aki legtöbbször élesen
fogalmazott, hogy az SZDSZ ne feszítse túl a húrt.
–A tartalmi vitákat nem tartottam szőnyeg alá söpörhetőknek, ezért igaz,
hogy a koalíciós tárgyalásokon magam is élesen fogalmaztam olyan ügyekben,
melyekben nézeteltérésünk volt.
Mindig amellett voltam, hogy e vitákat végig kell vinni, ugyanakkor soha nem
volt az a szándékom, hogy ez koalíciós szakításhoz vezessen. Meggyőződésem, hogy
az MSZP és az SZDSZ között van még most is a legtöbb érdek- és véleményközösség.
A két legfontosabb kérdésben, a modernizáció és a demokráciafelfogásunkban a
legközelebb állunk egymáshoz. Az említett vitapontokat leszámítva a többi
kérdésben együttesen van leginkább keresnivalónk a parlamentben. Örülnék, ha ez
a nézetközösség egy új koalíció létrehozásának a szintjét is elérné, de legalább
alapot adna egy olyan külső támogatáshoz, amely biztosítaná a kisebbségi kormány
stabilitását.
Miért várják el a fennállása óta legmélyebb válságát élő SZDSZ támogatását a
kisebbségi kormányzás során, hiszen érthető, hogy a liberálisok önállóságukat és
létüket érzik féltve?
–Nem várjuk el automatikusan. Ha új koalíciót hoznánk létre, akkor új
együttműködési módot és valószínűleg új munkamegosztást is kellene találnunk.
Ha pedig az újbóli szövetségkötés nem sikerül, akkor pláne nem érzem
automatikusnak a támogatási igényünket, csak azt szeretném, ha kiszámítható
lenne mindkét frakció parlamenti magatartása. Erre vannak nemzetközi példák,
például koalíció helyett egy-egy konkrét kormányzati programfejezetben való
megállapodás.
Az MSZP-vel való kormányzások során az SZDSZ támogatottsága a töredékére
esett vissza. Mi lenne jó számukra egy ilyen együttműködésben?
–Megértem és empatikus vagyok az SZDSZ nehéz helyzetével, sok a barátom a
liberálisok között. Ráadásul nemcsak az SZDSZ-nek fontos az önálló SZDSZ
fennmaradása, hanem az MSZP-nek is. Nehezebb volna bárkivel együttműködnünk a
parlamentben, és a magyar politikai gondolkodásból is hiányozna egy fontos
megközelítés.
Ha helyettük nekem kell felelnem, hogy mégis mi a jó a velünk való
együttműködésben, akkor az a válaszom: egy sor törekvésüket velünk együtt tudták
megvalósítani. Ellenzékből erre nem kerülhetett volna sor. A közös koalíciós
kormányok tevékenységén érezhetően ott van a liberálisok keze nyoma. Ezt
letagadni sem lehet.
Azonban van egy másik releváns kérdés is: mi lehet az érdeke az SZDSZ-nek egy
előrehozott választásban? Szerintem semmi. Tehát egymásra vagyunk utalva.
Mitől lesz jobb vagy sikeresebb a kisebbségi vagy az új kormány ha ugyanazok
a szereplők?
–Attól tud jobb lenni a kormányzás második szakasza, akár egy-, akár
többpárti kormány esetében, hogy túljutottunk a nehéz időszakon már. Vége a
megszorítás korszakának, hála az ország eddigi erőfeszítésének és türelmének.
Több tapasztalatunk van már. Meggyőződésem, hogy nem látványosan, de elkezdünk
felfelé kapaszkodni, és növekedni fog a népszerűségünk.
Képletesen szólva: ugyanaz a csapat, ugyanazzal a focistákkal?
–Hányszor előfordul a focimeccseken, hogy ugyanazok a játékosok a második
fordulóban megfordítják a meccset?!
Ha marad a kisebbségi kormányzás és a jelenlegi kormányszerkezet, akkor is
lesz fordulat? Mitől lett olcsóbb és hatékonyabb a kormányzás, ha több
államtitkár lehet, illetve növekedett a minisztériumok száma?
–A kormányzati alkalmazottak aránya 2006 óta 25 százalékkal csökkent. Az
átalakítással ezen az arányon nem rontottunk. Egyébként nem a kormányszerkezeten
múlik elsősorban a hatékonyság. Az átalakítással az volt a célunk, hogy az
elkövetkező két év kormányzati feladataihoz szabjuk át a kabinetet, ezért
kiemelt terület a munkahelyteremtés, a tudomány ügye és az infrastrukturális,
illetve az uniós fejlesztések kérdése.
Miként lehet Magyarországot nyugatos fejlődési pályára állítani, ha a
reformok, a modernizációs kísérletek népszerűtlenek?
–Ez nincs mindig így. A legnagyobb reformok még most is nagyobb csatazaj
nélkül mentek végbe. Az egészségügy tekintetében nem a vizitdíjat tartottam a
leginkább fontos elemnek (bár helyeseltem), hanem a társadalombiztosítás valódi
biztosításalapúvá való fejlesztését, ami végbe is ment. Az oktatásban sikerült
átszabni a felvételi keretszámokat, az egyetemi képzés ma a korábbinál jóval
inkább követi a diákok és a munkaerőpiac érdekeit. Sikerült a tényleges
nyugdíjba vonulás időpontját közelíteni a korhatárhoz azzal, hogy érdekeltté
tettük az embereket a 62 éves korig való munkában maradásban.
A Fidesznek a reformok némely szimbolikus elemét sikerült csak megbuktatnia, de
a nagyon lényeges elemeit nem. Ez bizakodásra ad okot.
Az MSZP tehát rendbe tette a költségvetést, megfizette az árát. Úgy látszik
az elhatárolódó nyilatkozatokból, hogy a Fidesznek nincs többé szüksége a
szélsőjobb szavazataira, mivel középről bőven begyűjtött annyi támogatót, ami a
fölényéhez szükséges. A szélsőjobbtól való új keletű elhatárolódások ráadásul
kifogják a szelet a baloldal erre vonatkozó kommunikációjának a vitorlájából,
gyengítik a Fidesztől való félelmet, és még vonzóbbá teszik a jobboldalt a
középen álló szavazók számára.
–Örülök, hogy az ország érdekében rendbe tettük a költségvetést, és remélem,
hogy 2010 után is az MSZP folytathatja a kormányzást. Ha nem, akkor az történik,
ahogy annak idején a Bokros-csomaggal jártunk, jelesül a Fidesz arathatta le
annak a gyümölcsét.
Mindenkinek jó, ha a Fidesz valóban képes jobboldali centrumpárttá válni, ebben
még drukkolok is nekik. Bár kételyeim vannak. Lehet várni egy társadalmi és
gazdasági szerződés megkötését attól a politikustól, aki annak idején az
érdekegyeztetés rendszerét szétverte? Lehet-e hinni annak a pártnak az
elhatárolódásában, amely egyetlen önkormányzatban sem mondta fel az
együttműködést a szélsőjobbos Jobbikkal?
Ugyan nem az én zsűrizésem fogja eldönteni, hogy a Fidesz valóban mérsékelt párt
lesz-e, vagy sem, de abban biztos vagyok, hogy Európában egyetlen középpárt sem
lép fel populista programmal. Nem ígérnek egyszerre adócsökkentést és a
szociális kiadások növelését. Ahhoz, hogy kiderüljön a Fidesz igazi arca, ahhoz
érdemi programot kellene hirdetniük. Elő kell állni a farbával! Miből akarnak
adócsökkentést? Talán a szociális támogatások megnyirbálásából?
Ezt megtehetik a választások után is? Az MSZP is több intézkedést a
választások után hozott nyilvánosságra.
–Nehezen teheti ezt meg az a párt, amely Őszöd miatt félreverte a harangot.
Ha lát esélyt a baloldali győzelemre, mit kellene a hátralevő időszakban
tenni ahhoz, hogy ez sikerüljön?
–Ezen dolgozunk. Nincs megírva a sors könyvében, hogy 2010-ben csak a Fidesz
nyerhet. Persze a győzelmünkben biztos akkor lennék, ha minden választótól lenne
tuti biztosítékom, hogy ránk fog szavazni. Ilyen nyilván nincsen, de a Fidesznek
sincs.
2008. 05. 16. (XII/20)
