A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) nevű szervezet 2004 óta
létezik, tömöríti egyrészt a magyarországi, másrészt a hazánkkal szomszédos
országok magyar országgyűlési és európai parlamenti képviselőit. Mindeddig
azonban a KMKF nem volt a magyar Országgyűlés része. Hétfőn este a T. Ház
elsöprő többséggel szavazta meg, hogy fórum ezentúl a parlament önálló
intézményeként működjön tovább.
Még meg sem született a határozat a szervezet státusának rendezéséről, amikor
Bauer Tamás közgazdász, egykori SZDSZ-es képviselő a Népszabadságban támadta meg
az indítványt. Kifogásolta egyrészt Szili Katalin házelnök „tisztségén túlmenő,
önálló politikai tényezőként” való fellépését, másrészt pedig azt, hogy a
javaslat megszavazásával a magyar Országgyűlés részévé válna egy olyan
szervezet, amely közjogi természetű kapcsolatot építene ki a magyar politikai
kisebbség intézményeivel.
Az effajta törekvések pedig – írta Bauer – ellentétesek az Alkotmány
rendelkezésével, miszerint: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a
nemzetközi jog általánosan elismert szabályait.” A hétfői 276 igen, és 8 nem
szavazat után elmondhatjuk, hogy politikusaink túlnyomó többsége nem azonosult a
közgazdász véleményével.
„Szili Katalinnak országgyűlési elnökként vannak kötelezettségei, de ezek között
nincs olyan, hogy tartózkodnia kellene törvények és határozatok
kezdeményezésétől” – állt ki a házelnök mellett Répássy Róbert, a Fidesz
frakcióigazgatója, aki a Heteknek úgy nyilatkozott, hogy nem lát ellentmondást a
fórum státusának rendezése és az Alkotmány között, mindazonáltal „Bauer úrnak
lehetősége van arra, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon ebben az ügyben”.
Jogászi okoskodásként értékelte lapunknak a liberális párt alapítójának érveit a
KDNP részéről Nagy Andor frakcióvezető-helyettes, aki szerint hétfőn az
„egyetlen, párbeszédre lehetőséget teremtő fórumról” szavaztak, mivel „2004 után
a magyar anyaország és a külhoni magyarok között megingott a bizalom”. Nagy
Andor ugyanakkor nem tartja elegendőnek a KMKF létrehozását, inkább azzal lenne
elégedett, ha a mostani kormányzat a Fidesz-kormány alatt hasonló célzattal
létrehozott Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), vagy „valami hasonló fórumot”
hívna életre.
A MÁÉRT-ról egyébként Bauer is írt, csak éppen ellentétes előjellel: szerinte ez
a szervezet is a magyar kisebbség politikai intézményeivel való közjogi
kapcsolat teremtését szolgálta, ami „az Alkotmányból nem következik”. Szili
ténykedésében egyébként Nagy sem lát kivetnivalót, mint mondta: „legalább van
valaki, aki felvállalja ezt a témát”.
A nyolc nemmel szavazó képviselő mind liberális politikus volt. „Abszolút
egyetértünk azzal, amit Bauer Tamás a cikkében leírt” – mondta megkeresésünkre
Eörsi Mátyás SZDSZ-es frakcióvezető-helyettes. „Ugyanaz a helyzet, mint egykor a
státustörvénynél volt: az a probléma, hogy közjogilag terjesztjük ki
Magyarország szuverenitását. A státustörvény megszavazását egyedül az SZDSZ nem
támogatta, és a két nagy párttal szemben minket igazolt az, hogy az Európai
Tanács a nemzetközi joggal ellentétesnek találta a törvényt.”
„A fórum kompetenciája megkérdőjelezhetetlen” – szögezte le hétfőn Kozma József
az MSZP részéről, aki szerint a KMKF évek során gyűjtött tapasztalata igazolja
annak létjogosultságát. A szocialista politikus azt is hangsúlyozta, hogy a
jogállás tisztázására azért is szükség volt, hogy ne csak a házelnök „őszinte és
jó szándékú törekvése döntse el, hogy mi történik a KMKF-fel, hanem rendszeres,
bevett gyakorlat legyen a működése”.
Ez irányú vágyát egyébként Szili Katalin is kifejezte, amire reagálva Eörsi
Mátyás a Heteknek azt mondta, hogy „a politika mindig személyfüggő: ha a jövőben
olyan emberek vesznek majd részt benne, akik ezt nem akarják, akkor a fórum
egyszerűen nem fog működni”.
„Ez az együttműködés, ez a határozat semmiféle európai uniós normát vagy hazai
jogot sem sért” – mondta maga Szili Katalin is, reagálva arra, „amiket az elmúlt
napokban hallani lehetett”, és hozzátette: „Egyetlen olyan alkotmányos
intézményünk sincs, amelynek a jogát vagy jogkörét ennek az intézménynek a
működtetése sértené.”
Eörsi Mátyás lapunknak elmondta: reméli, hogy szomszédjaink nem veszik majd
észre a határozat meghozatalát. Ha pedig mégis, akkor pedig attól tart, hogy „a
határon túli nacionalista pártok konfliktuskeltésre használják majd ezt az új
helyzetet, mi pedig közben a másik oldalon nem nyertünk ezzel a rendelkezéssel
semmit”.
Répássy Róbert ugyanebben a témában azt állítja, hogy „a trianoni békeszerződés
jogunkká tette, hogy a határon túli honfitársainkkal a lehető legszorosabb
kapcsolatot tartsuk, tudomásul véve, hogy nem közös országban élünk”. Nagy Andor
is úgy látja: „nem szabad, hogy a mi mozgáskörünket és cselekvésünket
akadályozza a szomszédos országok nem magyar képviselőinek véleménye. Azt
viszont el kell nekik magyarázni: ez nem ellenük szól, hanem közös ügy is
lehet.”
2008. 03. 07. (XII/10)
