A Fideszben kétkedve fogadják a közvélemény-kutatások erre vonatkozó adatait.
Hallottunk olyan politikusról, aki mindig automatikusan 15-20 százalékot levon a
cégek adataiból. Ha pedig ezt megtesszük, akkor a „reálisnak” tűnő részvételi
arány 40 százalék körülinek tippelhető. Az ellenzéki pártban elterjedt
„határérték” viszont 38 százalék, ekkor ugyanis körülbelül kétmillió „igen” és
400-600 ezer „nem” születne, ami – legalábbis a stratégák szerint – nem
szimbolizálná „a kormányt elkergetni vágyó népharagot”. Fideszes forrásaink
szerint ezért kezdett az ellenzéki párt a kampányhangulat „felkurblizálásába”.
Bár vannak, akik szerint felesleges aggódni, mivel legalább 3,5 millióan fognak
igennel voksolni, és ez a „társadalmi ellenállás” szó szerint elsöpri a
kormányt.
Az MSZP pedig nem véletlenül igyekszik az úgynevezett „hideg kampányával” és a
népszavazás elbagatellizálásával (március 9. után is fel kel majd a nap) hűteni
a hangulatot, bár élő szocialistával nem találkoztunk, aki szerint megnyerhető a
meccs. Ettől függetlenül kidolgoztak egy figyelemelterelő stratégiát, amit
Gyurcsány Ferenc elég fegyelmezetten betart. Napról napra bejelentenek olyan
politikai „termékeket” – az adócsökkentési tervektől kezdve az oktatás
fejlesztésiig, és a tanárok bérének emeléséig – melyekkel igyekeznek a
népszavazás kérdéséről kormányzati intézkedésekre terelni a figyelmet. És ezzel
az emberek kis hétköznapi ügyeit megoldó, dolgos kormány képét sugallni.
A szocialista „főszám” egyébként a 35 százalékos részvételi arány. Efölött már
szerintük nagyon jól szerepel a Fidesz, és az igenek magas száma miatt
kellemetlen helyzetbe kerül a kormány. A népszavazás következményét valójában az
egyik oldal sem tudja reálisan megítélni, ugyanis alkotmányos szempontból
semmilyen hatással nincs a miniszterelnök személyére ez az aktus. De a politika
nem csak erről szól.
2008. 03. 07. (XII/10)
