Rácz Jenő
Fotó: Somorjai László
Az egészségügy finanszírozása alapvetően két formában lehetséges: állami vagy
biztosítói alapon. A biztosítói finanszírozás újabb két ágra szakad: az egyik,
hogy a rendszert egymással versengő üzleti biztosítók pénzelik, melyekhez szabad
választás alapján csatlakoznak az állampolgárok.
A másik lehetőség az – és ez az MSZP által támogatott legfrissebb javaslat –,
hogy megmarad az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), amely egységesen
kezeli a nemzeti egészségbiztosítási alapot, ugyanakkor regionális alapon
létrehoz ellátásszervező és pénzelosztó szervezeteket.
Ezek a szervezetek összekötő kapocsként működnek a pénzt utaló OEP és az adott
régióhoz tartozó egészségügyi szolgáltatók – kórházak, szakrendelők, háziorvosok
stb. – között, és az irányított betegellátással, valamint a hatékonyság
növelésével javítanák az egészségügy színvonalát oly módon, hogy az ésszerű
szervezés által megspórolt pénzt a szolgáltatóknál hagynák. (A modellt már több
helyen kipróbálták, és állítólag több pozitív hatása van.)
Ezen „kapocscégek” lehetnének az OEP által alapított cégek, a szolgáltatók által
alapított cégek vagy akár üzleti biztosítók is, ám a modell ez utóbbi esetben is
alapvetően eltérne a több-biztosítós megoldástól, mert a járulékokat továbbra is
az állami kézben lévő OEP kezelné, valamint egy adott régióban csak egyetlen
„kapocscég” működne – magyarázta a Heteknek a modell egyik mentora, Rácz Jenő,
az első Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere, a Veszprémi Kórház jelenlegi
főigazgatója.
Arra a kérdésre, hogy ebben a modellben mi módon és honnan áramlik majd több
pénz az egészségügybe – nem kaptunk választ.
Azt viszont megtudtuk, hogy bár az SZDSZ hajlik a kompromisszumra, és több
szocialista javaslatot is támogat, ezek között nem szerepel a Rácz Jenő nevével
is fémjelezhető modell. Legalábbis ezt mondta megkeresésünkre Horn Gábor szabad-
demokrata politikus, a koalíciós kapcsolatokért felelős államtitkár.
Az SZDSZ – illetve a frissen megválasztott Kóka János pártelnök – a
több-biztosítós modell bevezetéséhez kötötte a koalíció sorsát. Ezt a modellt
Mihályi Péter közgazdász, az Államreform Bizottság tagja dolgozta ki. Lényege,
hogy mivel a konvergenciaprogram miatt a jövőben 180 milliárd forintot kell
kivonni az OEP kasszájából, a pénz pótlására egymással is versengő üzleti
biztosítókat engednének be az évi 800-900 milliárd forintos piacra. Elképzelésük
szerint a biztosítók nem válogathatnának üzleti alapon a biztosítottak között,
ugyanakkor abban volnának érdekeltek, hogy a biztosítottak pénzéért a
legmagasabb szintű szolgáltatást vásárolják meg az egészségügyi szolgáltatóktól.
Így a kórházak, rendelők csak akkor jutnának megrendeléshez, ha folyamatosan
magas színvonalon dolgoznak, ami a betegek javára válna, ráadásul megszüntetné a
hálapénzt – érvelnek a liberálisok.
„A nagyobb városokban az emberek ma is több szakorvos között választhatnak, és
súlyosabb esetekben elmennek a szomszéd nagyvárosba vagy a fővárosba, ha a helyi
kórházban nem bíznak, verseny tehát ma is van. Azért kell kialakítani normális
játékszabályokat, hogy ne hálapénzzel honorálják a jobb vagy a vélten jobb
teljesítményt” – olvasható a Miniszterelnöki Hivatal honlapján közzétett
munkaanyagban.
A javaslat kidolgozói állítják, hogy az egészség nem üzlet, ám az egészségügy –
hasonlóan például a gyógyszergyártáshoz – igenis az. Az üzlet lényege pedig a
profit, és véleményük szerint nincs jobb megoldás, mint a betegekért versengő és
a szolgáltatókat minőségi munkára kényszerítő üzleti biztosítós modell.
„Profitérdek, vagyis a bevételek növelésére és a költségek csökkentésére
irányuló érdek egyébként ma is van a magyar egészségügyben: ezért nincs
vécépapír, és ezért számolnak el hamisan kórházi ápolási napokat” – érzékelteti
plasztikusan a fennálló rendszer hibáit a tanulmány.
A javaslat szocialista ellenzői ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a tisztán
több-biztosítós modell – amely tehát nemcsak a kiegészítő, hanem az
alapellátások finanszírozását is szolgálná – a régi uniós tagországok, az EU
15-ök közül egyedül Hollandiában valósult meg, ám ott sem bizonyította előnyeit,
sőt az első években komoly pénzügyi hiányt produkált.
A Fidesz pedig egyenesen arról beszél, hogy az SZDSZ külföldi társaságok kezére
játszaná az OEP- kasszát.
A szocialisták következő ellenérve, hogy az állam nem tudná megakadályozni a
szelekciót, vagyis azt, hogy a profitérdekelt biztosítók előbb-utóbb elkezdenek
válogatni a biztosítottak között: „Számukra ugyanis az az ideális ügyfél, aki
sok pénzt fizet be, és keveset visz ki a rendszerből” – mondta Rácz Jenő, majd
további fenntartásait sorolta: a biztosítók nem érdekeltek a helyi
fejlesztésekben, nem érdekeltek a prevencióban. Ha viszont pénzt raknak az
egészségügybe – természetüknél fogva –, haszonnal akarják majd kivenni onnan.
„Bennünket elsősorban az foglalkoztat, hogy mennyire kiszámítható üzleti
lehetőséget jelent, ha a kormány megnyitja számunkra az egészségügyi piacot. A
külföldi tulajdonosoknak pontos és részletes beszámolót kell készítenünk arról,
hogy milyen nyereséget lehet elérni, mennyi idő alatt térülnek meg a
befektetések, és milyen állami garanciákra számíthatunk” – mondta lapunknak egy
biztosítótársaság vezetője. Mint fogalmazott: egyrészt nagy kockázatot jelent,
hogy a kórházak milyen módon működnek, mennyire kiszámíthatóak a költségeik,
adatszolgáltatásaik. A társaságok között felmerült, hogy talán érdemesebb lenne
először a – nagyjából száz milliárd forintos – kiegészítő biztosításokkal
kezdeni a piacnyitást, mert jelenleg a biztosítók nem rendelkeznek megfelelő
egészségügyi tapasztalattal, így a teljes piacnyitás esetén akár rá is fázhatnak
az üzletre.
A biztosítók ugyanakkor egyértelmű „fenyegetésnek” értékelik Orbán Viktor és
Mikola István szavait, miszerint, ha ismét hatalomra jut, a Fidesz felszámolja a
több-biztosítós rendszert. „A tulajdonosok számára ezért egyértelműen jelezzük,
hogy a politikai kockázat is erős” – tette hozzá forrásunk.
A történet érdekes eleme, hogy Orbán Viktor a Fidesz-kongresszuson elhangzott
beszédében támogatandó ötletnek tartotta az irányított betegellátást, amely
fontos része a Rácz Jenő nevével fémjelzett modellnek. A beszéd kapcsán
felmerült, hogy az MSZP egészségügyben nagykoalícióra lépne a Fidesszel, ami már
csak azért sem teljesen irreális felvetés, mert a túlnyomórészt fideszes
önkormányzatoknak elemi érdekük, hogy pozitív változásokat tudjanak felmutatni
helyi szinten, erre pedig nagyobb esélyük nyílna a kormánnyal való együttműködés
révén.
Mindazonáltal Horn Gábor kifejezetten cáfolta azokat a híreszteléseket,
miszerint a több-biztosítós modell meghiúsítása miatt küszöbön állna az SZDSZ
távozása a koalícióból. „Van még időnk, meg fogunk egyezni” – mondta az
államtitkár.
2007. 06. 01. (XI/22)
