A valóság
Nagy Imre miniszterelnököt 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa egyfokú eljárásban, a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte. Másnap – vádlott társaival, Gimes Miklóssal és Maléter Pállal egyetemben – a Kozma utcai börtön udvarán felakasztották és kezét összedrótozva jeltelen sírba, arccal a föld felé temették el. Ünnepélyes újratemetésére csak harmincegy évvel később, 1989. június 16-án került sor.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »