"Egy elmúlt diktatúra tükrébe nézni nem túl kellemes. Egyszer?bb azt mondani, hogy áldozatok voltunk. És azzal a ténnyel is nehéz szembenézni, hogy közvetve vagy közvetlenül mi működtettük a diktatúrát. Egyszer?bb azt mondani, hogy utolsó leheletünkig reformkommunisták voltunk. A két állítás hazug. És jelenleg ebben a hazugságban élünk" – nyilatkozta. Úgy érzi, a nyolcvanas években fontossá vált Mitteleuropa gondolata már nem létezik, ma újra kelet-európai országokról beszélünk, amelyeket a mindennapokat meghatározó történelem erős jelenléte köt össze: "Az idő múlása nem folyamatos, a történelmeinknek nincs perspektívája, mindent újrakezdünk. Igen, talán ez a paradoxon: a durva jelen, és a múlt ugyanolyan durva hiánya."
(Munkatársunktól)
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2005. 12. 16. (IX/50)
