"Egy elmúlt diktatúra tükrébe nézni nem túl kellemes. Egyszer?bb azt mondani, hogy áldozatok voltunk. És azzal a ténnyel is nehéz szembenézni, hogy közvetve vagy közvetlenül mi működtettük a diktatúrát. Egyszer?bb azt mondani, hogy utolsó leheletünkig reformkommunisták voltunk. A két állítás hazug. És jelenleg ebben a hazugságban élünk" – nyilatkozta. Úgy érzi, a nyolcvanas években fontossá vált Mitteleuropa gondolata már nem létezik, ma újra kelet-európai országokról beszélünk, amelyeket a mindennapokat meghatározó történelem erős jelenléte köt össze: "Az idő múlása nem folyamatos, a történelmeinknek nincs perspektívája, mindent újrakezdünk. Igen, talán ez a paradoxon: a durva jelen, és a múlt ugyanolyan durva hiánya."
(Munkatársunktól)
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »