Jánosi György Fotó: Somorjai L.
– Szili Katalin is minap – éppen Szekszárdon, ahol az Ön politikai pályafutása kezdődött – erkölcsi megújulásról beszélt.
– Nem vagyunk egyedül, nagyon sokan támogatnak bennünket a párton belül, mert nagyon sokan érzékelik, hogy a társadalom szemében az MSZP tekintetében elindult egyfajta erkölcsi hitelvesztés. Nagyon sokan telefonálnak "kívülről" is, az a bázis, amelyik ránk szavazott 2002-ben, folyamatosan visszajelzést ad: ne engedjük ezt!
– Akkor az erkölcsi megújulás egy vezérkari döntés függvénye?
– Úgy gondolom, hosszas beszélgetések, egyeztetések és a párt minden fórumának bevonását igénylő folyamat indult el, ennek eredménye lehet a megújulás. A hónap végén tartunk választmányi ülést, nyilván ott is előjönnek az aktuálpolitikai kérdések. Ezt így kell végigvinni, már csak azért is, mert soha senki nem kérdőjelezte meg, hogy Medgyessy Péter joga és felelőssége a kormánytagok megítélése. Ő dönt, hogy vált vagy nem vált. Mindenesetre azt hiszem, hogy ezek a beszélgetések és a sokunkban megfogalmazódó vélemények előbb-utóbb abba az irányba hatnak, hogy
Medgyessy Péter mérlegelni fogja a kérdést.
– Mennyi időt jelent ez a "vitatkozós" időszak? Ön már "régi motoros", ismeri az MSZP belső mozgását, vitagyakorlatát.
– Ha ezt biztosan tudnám, nagyon okos ember lennék. Tény, hogy nehezen mozdul a párt, ezért tippelni is nehéz. De még az európai uniós parlamenti választások előtt célszer? lenne ezekben az ügyekben dűlőre jutni, mert mindenkinél és mindennél fontosabb, hogy megnyerjük az EU-s választásokat. Ez a választás nagyban meghatározza majd a következő évek politikai klímáját.
– Az erkölcsi megújulás hangoztatása a gyakorlatban nem azt a "kérést" takarja, hogy fejeknek kellene hullani?
– Sokszor megvádoltak azzal, mert Gyurcsány Ferenc elődje voltam a minisztériumban, hogy sértett vagyok. Nem erről van szó, nem ez motivál. Úgy vélem, a magunk részéről időben szóltunk: mert noha 9-10 százaléknyi ember elpártolt tőlünk azok közül, akik tavaly ránk szavaztak, de ez a 9-10 százaléknyi ember még nem ment át a Fideszhez. Most még megállítható ez a folyamat, most még visszanyerhető ez a szavazóréteg.
– Kritikájának felvetését követően mennyire fagyott meg ön körül a levegő, hiszen sok mindenki más véleményével – ahogy mondani szokták – szembe megy?
– Inkább megmozdult, az ellenzők és a támogatók oldaláról egyaránt. Az egyik oldal azt mondja, miért nem vagyok szolidáris, miért lépek a nyilvánosság elé. Mindig azt szoktam válaszolni: a szolidaritásnak is vannak határai. Egy ponton túl nem vállalható szolidaritás. Hiszen ha egy nagy csapat rossz felé menetel, és valaki ezt észleli, annak néha ki kell lépnie a sorból és kiabálni, hogy álljatok meg, gondoljuk végig, jó irányba megyünk-e. Az se baj, ha ezt más is meghallja, a lényeg, hogy a csapattársak hallják. Első nyilatkozataim után – és ez nagyon jellemző – volt egy önmagát megnevezni nem kívánó szocialista vezető, aki azt állította: Jánosi a kis számú elégedetlenek élére állva akar politikai tőkét kovácsolni magának. Ez azonban már csak azért sem igaz, mert azzal, amit tettem, a párton belül inkább ártottam magamnak, olyanokat is magam ellen hangoltam, akik korábban szimpátiával figyelték a tevékenységemet. Én az elbizonytalanodó rétegekhez kívántam szólni, jelezve nekik, hogy mi magunk is érzékeljük a párton belül a problémát.
– Az Ön – és más kritikát megfogalmazó politikusok – akciója mennyire tervezett, és menynyire spontán?
– Ami jelenleg a párton belül zajlik, az vita, és nem hatalmi, nem pozícióharc.
A probléma onnan indult, hogy a kormány nyári tevékenysége tragikusnak minősíthető, mert az a látszat keletkezett az emberekben, hogy eltértünk attól a programtól, melynek megvalósításához felhatalmazást kaptunk.
Az az érzés keletkezett az emberekben, hogy nem folytatjuk a szociális fordulatot, a felzárkóztató politikát, a középrétegek megerősítésének politikáját, hanem differenciálatlanul ráterheljük a problémát a társadalomra és a kisemberekben rémületet keltünk, hogy például az 56 négyzetméteres panellakás után 200-300 ezer forintos ingatlanadót kell fizetni. Úgy érzik az emberek, hogy becsapjuk őket. Ugyanakkor azt is érzékelték, hogy összevisszaság van, mintha nem lenne rend a kormányban. Márpedig ez az ország szereti a határozott, világos, egyértelműen fogalmazó vezetőket, akik mögé oda lehet állni, akiket támogatni lehet. Ráadásul két hónappal ezelőtt még arról beszéltünk, hogy nincs baj. Majd azt látták, hogy kincsvadászok indultak el, hogy valahonnan előteremtsenek 150 milliárd forintot. Mindez úgy csapódott le bennük – mert ilyen az egyszer? emberek gondolkodása –, hogy mégiscsak baj van. És ekkor a hazugság látszatába keveredtünk. A lényeg tehát az, hogy a párton belüli vita a kormányzat körül felhalmozódott problémák miatt alakult ki. Éppen ezért hiba lenne úgy beállítani a helyzetet, hogy a kormány tenné a dolgát, de a mögötte álló szocialista párt valamiféle hatalmi harcok miatt éppen szétesőben van. Pont fordítva indult a dolog.
2003. 09. 12. (VII/37)
