Nyáron a Medgyessy Péter kémelhárítói múltja miatt kialakult vita során éppen az MSZP jelentette be, hogy széles kör? átvilágítást fog kezdeményezni annak érdekében, hogy a közvéleményt formáló elitet senki se próbálja zsarolni a múltja miatt. Tóth András, a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár és Gál J. Zoltán kormányszóvivő ismertette a miniszterelnök által már korábban beharangozott új törvény koncepcióját. E szerint azt kezdeményezik, hogy legyen teljes körűen nyilvános a III/III-as főcsoportfőnökséggel (a bel-ső elhárítással) együttműködők neve és tevékenysége, függetlenül az átvilágítási törvényben eddig meghatározott eljárástól, illetve az érintettek közéleti szerepvállalásától. A javaslat úgy folytatódott, hogy a hírszerzés, a kémelhárítás és a katonai elhárítás területén is legyen nyilvános mindazoknak a neve és tevékenysége, akik 1990 óta közéleti szerepet vállaltak, vállalnak vagy a jövőben fognak vállalni. Az ígéret új típusú, az egykori állampárti titkosszolgálati anyagok tágabb kutatását is lehetővé tevő levéltár létrehozásáról is szólt.
Már a sajtótájékoztatón is (A foghúzás pillanata, Hetek, 2002. június 21.) felmerült, hogy miként határozzák majd meg a törvényben az úgynevezett "1990 óta közéleti szerepet vállalók" körét. Ebbe a körbe tartoznak-e például majd az egyházi vezetők (ezt többen is szorgalmazták már Magyarországon), illetve az újságírók, szerkesztők vagy a polgármesterek is?
A törvény fogalmazása során folyamatosan érkeztek a hírek, hogy egyre inkább "puhul" a normaszöveg tervezete. Az első "véglegesen" benyújtott tervezetben a tényfeltárás, azaz az átvilágítás még vonatkozott többek között a nagyobb városok polgármesterei és a nagy "állami" intézmények vezetői (ÁSZ, MNB, Gazdasági Versenyhivatal) mellett például a Magyarországon bejegyzett egyházak országos és területi vezetőire, a munkavállalói érdekképviseletek vezetőire és a sajtóra is.
Mint emlékezetes, Medgyessy Péter neves szakemberekből álló bizottságot is felkért a tervezet véleményezésére, és a Solyóm László nevével fémjelzett testület végül több alkotmányos aggályt is megfogalmazott.
A héten a törvényhez kapcsolódó módosító indítványokról szavazott a parlament. Az MSZP-s javaslat, amely az átvilágítandók körének szűkítését javasolta, csak MDF-es segítséggel "ment át". Ennek következtében kikerülnek a törvény hatálya alól a sajtó, az egyházak, a munkavállalói érdekképviseletek és a pártok vezető tisztségviselői.
Fodor Gábor a szabaddemokraták frakcióvezető-helyettese elmondta lapunknak: A "levéltári törvény" vonatkozásában olyan kompromisszumokat sikerült kötni, amelyekben alapvetően az SZDSZ álláspontja tudott érvényesülni. Ez jelentős mérték? előrelépést fog mutatni a mostani jogi szabályozáshoz képest, hiszen a rendszerváltás óta először történik meg az irategyesítés, továbbá nem a titkosszolgálatok döntik el, hogy milyen iratokat adnak át, civil kontroll fog beépülni a folyamatokba, és lesz bírói felülvizsgálati út. Az átvilágítási törvény esetében azonban rendkívül aggasztó és súlyos koalíciós feszültséget jelző helyzet alakult ki, miután a T. Ház megszavazta a módosító indítványt – állítja Fodor. Szerinte a törvénynek igazából akkor lett volna értelme, ha tényleg le lehetett volna folytatni az eredeti törvényjavaslat által tartalmazott, széles körben értelmezett átvilágítást. Így juthatott volna nyugvópontra a társadalom ebben a kérdésben. Ehhez képest az MSZP egy szűkítő változatot szavazott meg az MDF asszisztálásával, hiszen az MDF-es képviselők látványosan kivonták magukat a szavazáson való részvételből, és így három szavazaton múlt annak sikere. "Nyilván valamilyen politikai alku van a háttérben, aminek én nem ismerem az árát. Az SZDSZ-nek viszont alaposan mérlegelnie kell ezután, hogy érdemes-e támogatni ezt a törvényt jelen formájában" – jegyezte meg a képviselő. A politikus úgy véli: egyetlen érv szól mellette, méghozzá az, hogy ha szűk körben értelmezett átvilágításról van is szó, de mégiscsak kiterjedne a III/I, a III/II és a III/IV-es ügyosztályokra is.
A parlamenti folyosói beszélgetésekből nem úgy tűnt, hogy az SZDSZ képviselői olyan komolyan veszik, hogy "koalíciós feszültség" lenne. Belenyugvóan hangzottak azok a vélemények, miszerint a MSZP-nek a szakszervezetekkel és a sajtóval vannak jó kapcsolatai, az MDF pedig újabban újra egyházvédő szerepben tündököl, így érthetően megegyeztek az említett csoportok tehermentesítésében.
Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője cáfolt minden ilyen feltevést. A Heteknek csak annyit kívánt mondani, hogy a tervezet szakszerűtlensége miatt nem vettek részt a szavazásban.
Tóth András szocialista képviselő, a titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár sem látja borúsan a helyzetet. A nyári ügynökbotrány után megszületett megállapodás emlékei szerint arról szólt, hogy új alapokra kerül az átvilágítás kérdése. Egyrészt kibővül, vagyis a volt III-as főcsoportfőnökség valamennyi tevékenységének ellenőrzésére sor kerül, másrészt politikamentessé válik, tehát a témát semlegesen, értékítélet nélkül hozzák a ténykérdés szintjére. Nincs felszólítás és szankció, hanem csak a közvélemény tájékoztatása arról, hogy ki milyen tevékenységet folytatott 1990 előtt, illetve azon lehetőség kizárása, hogy bárki politikai botrányt kreáljon, ha valakiről kiderül, hogy a kémelhárításnál, vagy a hírszerzésnél vállalt szerepet. A Fodor Gábor által fájlalt kérdés az átvilágítandók körének módosulásáról állítása szerint nem került részleteiben megvitatásra. A szocialista párt csak azt jelezte: elfogadja az Alkotmánybíróság állásfoglalását, hogy ez a kör homogén kell hogy legyen, ez pedig a közhatalmat betöltők köre. "Ha ezt bővítjük, ingoványos talajra lépünk, mivel szinte meghatározhatatlan, hogy kik azok, akik nem gyakorolnak közhatalmat, de a közvéleményt befolyásoló tényezők. A Heti Hetes tagjainak átvilágítását például ép ésszel nem lehetne követelni" – véli az államtitkár, aki szerint a politikának önkorlátozást kell gyakorolnia, és nem szabad eljutnia illetéktelenül olyan körökhöz, akik nem tartoznak a fennhatósága alá. Példaként az egyházi vezetőket említette.
2002. 12. 13. (VI/50)
