– Bár a Centrum Párt, amelynek vezető személyévé vált, középre helyezi magát, Önről mégis azt mondhatjuk, hogy konzervatív politikusként tartja számon a közvélemény.
– Apám nevelése szerint keresztény magyar családból származom. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok antiszemita, sem cigánygyűlölő, a Centrum Párt pedig sem a jobb-, sem a baloldalhoz nem tartozik, hanem a politikai értelemben vett centrumot kívánja elfoglalni. Ugyanakkor elismerjük a jobboldali és baloldali politizálás bizonyos értékeit, de minden szélsőségtől mentesen.
– Sokan léptek fel már a keresztény világszemlélet megtestesítőjeként az elmúlt tíz évben. Miben új a Centrum Párt elképzelése?
– A mai politikai életben az ideológiák és az értékrendek néha nagyon távol esnek egy-egy párt működésében. Sorolhatnám az európai példákat, akár Tony Blairt, aki meggyőződéses munkáspárti, mégis következetesen képviseli a konzervatív értékeket, vagy Gerhard Schrödert, aki éppen fordítva, de ugyanúgy elkötelezetten gondolkodik ebben a kérdésben. Tehát vannak előttünk modellek, jómagam a normális, emberi értékrend alapján kívánok politizálni a Centrum Pártban.
– Mindez nagyon jól hangzik, azonban az Önök kezdeményezését a Békejobb mozgalom megújulásaként, folytatásaként jegyzik a szakemberek. Róluk pedig köztudott, hogy elkötelezett nemzeti értékrend alapján politizálnak. Tehát a kérdés továbbra is megválaszolatlan.
– A Békejobb mozgalom képviselői valóban csatlakoztak, és mindez nagy örömömre szolgál, mert véleményem szerint egy remek kezdeményezés volt a maga idejében, de sajnos elhalt. Velük együtt szeretnénk mi a Centrum Pártban egy normális, emberi hangot képviselni, és nem akarunk részt venni ebben az "üssük-vágjuk egymást" mozgalomban. Úgy gondolom, hogy a magyar társadalom egy jelentős része sem akar ebben részt venni.
– Belőlük kerülnek majd ki a támogatóik, választóik?
– Belőlük is, de mások is felfigyeltek már szakmai-gazdasági programjainkra, amelyek az egész társadalomnak szólnak. Némely párt már úgymond lopkod is belőlük, de én ezt nem bánom.
– Politikusok szerint nagyon nehéz kívülről betörni a választások előtt, azaz egy újonnan alakult pártnak szinte semmilyen esélye sincs a parlamentbe kerüléshez. Százalékosan milyen eredményekre számít a választásokon?
– Én nem mondok semmiféle jóslatot, de jó eredményt fogunk elérni.
– Foglalkozzunk egy kicsit az igazi szakterületével. Volt pénzügyminiszterként, gazdasági szaktekintélyként hogyan értékeli az ország jelenlegi gazdasági helyzetét?
– Magyarország még talpon van, a világgazdasági problémák ellenére. Ez azért van így, mert a magyar vállalkozók nagyon jól teljesítenek, de nem tudom, hogy meddig bírják. A multinacionális cégek alkalmazkodtak a világban zajló recessziós folyamatokhoz, tehát annyit termelnek, amennyit el tudnak adni. Ezzel szemben a hazai vállalkozók évek óta nem találnak új piacot, amelyre eladhatnák magukat. Ezen túl is vannak még veszélyes jelek. A gazdaság lendületben tartásához elengedhetetlen a külföldi tőke, ez az utóbbi négy évben nem növekedett, csak szinten maradt. Ez ma is ugyanúgy kétmilliárd euró, mint négy éve. A stagnálás pedig inkább viszszaesés, mint pozitívum.
A másik: nagyon alacsony a magyar beruházási ráta, most már éppen csak 3,6 százalékon áll a növekedés a harmadik negyedévben. Ez azt jelenti, hogy ha nem ruházunk be, nincs fejlődés. A harmadik: a lakosság megtakarításai esnek vissza, nincsenek szabad források, amit a fejlesz-tésekre lehetne fordítani. Mindezekhez kevés a Széchenyi-plusz által nyújtott segítség. Ez csak szépségtapasz. Új piacokra vagy a régiek visszaszerzésére volna szükség. Ezek alapján úgy látom, hogy január-februárban már a lakosság is fogja látni és érezni, hogy a gazdaság lassul.
– Választások előtt, amikor a kormány mindent és mindenkinek osztogat, ezt észre fogják venni Ön szerint a választópolgárok?
– Soha nem értettem egyet ezzel a központi elosztási rendszerrel, pláne a politikai alapon történő osztogatással. Ennek eredményeként, akárki fog kormányra kerülni, annak nem pótköltségvetést, hanem egy egészen újat kell készítenie, mert a mostani véghezviteléhez nem lesz pénz. Emiatt az osztogatás miatt lelassul a gazdasági növekedés, az infláció nem a tervezett mérték szerint csökken, a bevételek elmaradnak a tervezettől, tehát új költségvetésre lesz szükség. Egyébként semmi meglepő nincs ebben, hiszen a kétéves költségvetésnek pusztán ez volt a célja.
2001. 12. 14. (V/50)
