Szegő Béláné Klein Erzsébet 1919-ben született Budapesten, ahogy fogalmaz: születése zárta le az első világháborút. Édesapja egy birtokot igazgatott, édesanyja pedig kiváló háziasszony volt. A szülők egy vonatúton találkoztak, és a történet szerint a szerelmes fiatalember már egy héttel a találkozás után megkérte a lány kezét. Két gyermekük született a háború alatt: Pál és Klári. A harmadik kislányt az anyja nem tervezte, de Zsóka azt mondja: ő már magzatként is akaratos volt, és bizony meg akart születni. Két évvel születése előtt, 1917-ben egy falusi zsidóellenes banda támadta meg a házukat, külön a gyerekszobát választva célpontul. Az édesapjuk hason kúszva ment be a két gyermekért, egyiket a hátán, másikat az ingénél fogva, a szájával húzta ki a szobából. Édesanyjuk elbeszélése alapján azon az éjszakán a fekete hajú apából ősz hajú apa lett. A háború után a család Nagyrécsére költözött, Nagykanizsa közelébe.
A polgári iskola elvégzése után Zsóka egy kanizsai katolikus iskolába felvételizett, amit apácák vezettek. Az iskola első napján az osztályfőnök ültetést tartott. Az akkori szabályok szerint a vallási hovatartozás még a naplóban is szerepelt minden leány neve mellett. Az ültetésről így mesél Zsóka néni: „Mindenki leült, ahogy az osztályfőnök mondta, senki nem nézett különösebben körbe. Amikor kicsöngettek, és mentünk ki a teremből, akkor tűnt fel, hogy az utolsó padba az öt zsidót összeültette. Akkor tudtam meg, hogy zsidó vagyok, addig ez nem volt téma.” Otthon nem követték a zsidó szokásokat, egy tanyán lehetetlen volt kóser konyhát fenntartani, de édesanyja minden pénteken meggyújtott egy sábeszi gyertyát. Az iskola után a testvérei felmentek Pestre dolgozni, ő pedig a szüleivel az érettségi után követte őket 1939-ben.
Pesten nagyon szeretett volna a Kertészeti Főiskolára menni, de zsidósága miatt nem kerülhetett be. „Tanultam gyors- és gépírni egy évig, de tudtam, hogy nem ez lesz a munkám, mert utáltam az íróasztal mellett ülni. De valamit el kellett kezdeni dolgozni, s a nyomdatulajdonos nagybátyám kitalálta, hogy legyek könyvkötő. Így elhelyeztek egy maszek könyvkötőnél, akinél egy évig tanultam és kaptam egy segédlevelet. Aztán a Szociáldemokrata Pártba beléptem, és ők elhelyeztek a Tolnai Nyomdánál. Amikor ott dolgoztam, akkor jött a csillagviselés” – emlékszik vissza az idős asszony.
2017. 07.20. (XXI/29)
