Halassy Olivér történetéről az USA-ban már öt film készült volna.
Az újpesti focireménység nyolcéves korában villamosra ugrott. Lecsúszott a lépcsőről. Bal lábfejét amputálni kellett. Első úszóversenyét tizenhat évesen holtversenyben nyerte a magyar bajnokkal. A folyamúszó bajnokságot egy év múlva fölényesen nyeri. A Szentendrei-sziget csúcsától a MAC Margit-szigeti evezősházáig tartó 9 kilométert 64 perc alatt zúzza…
Az MTK-s bajnok Páhok István így beszél sporttársáról: „Milyen balszerencsém van, hogy ez a Halassy elvesztette a fél lábát, mert ha az meglenne, akkor labdarúgó lenne, és mindig csak a lányok után futna, és én lennék Magyarország nagy hosszútávúszója.” Sírva nevetek, ahogy ezt többször elolvasom. Nem emlékszem hasonlóan szellemes, férfias, barátságos, sportszerű és őszinte sportolói nyilatkozatra. Tanítani való.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2015. 01. 09. (XIX/2)
