Jean-Jacques Rousseau, Shelley, Karl Marx, Henrik Ibsen, Tolsztoj, Hemingway, Bertolt Brecht, Bertrand Russel, Jean-Paul Sartre, Edmund Wilson, Victor Gollancz és Lillian Hellman. Mind vezető értelmiségiek, úgymond a szellem kiemelkedő reprezentánsai. Életeseményeikben fellelhetjük a korszellem (zeitgeist) legjellemzőbb vonásait, megnyilvánulásait.
Rousseau-t például „egy érdekes őrült”-ként aposztrofálta az egyetlen nő, akit szeretett. Ebben a korszakban ugyan a „katolikus klérus hatalma fogyatkozni kezdett”, melynek helyét a „világi entellektüel” igyekezett betölteni. Ezek vagy deisták, vagy szkeptikusok, vagy ateisták voltak.
Rousseau anyját korán elveszítette, apja pedig rapszodikusan – hol könnyes ellágyulással, hol ijesztően gorombán – nevelte bátyjával együtt. Ezt főleg bátyja sínylette meg. (Emil című művében erről is ír.) Sokan szerették, felnéztek rá, támogatták anyagilag, de voltak, akik szerint a „Természet Vadembere” volt: hanyagul és egyszerűen öltözött. Semmibe vette a társadalmi konvenciókat, csapdákat állított a pártfogóinak. (Például így hálálkodott: „köszönetem melegebb is lehetne, ha nem kellett volna olyan nagy árat fizetnem érte.”)
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »